AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)

elnökségén elhelyezkedjék. „A múlt év nyarán kiléptem a hivatalból is" — írja 1867. dec. 21-én Kemény Zsigmondhoz címzett Nyílt levelében (300. 1.), ebből következően a Helytartótanács prezídiumában folytatott működése 1866 nyarán lezárult. * Itthon hallgatás, sőt rágalom övezi a hazájából távozott nevét, legalábbis a középbirtokos nemesség ismert politikai irányaihoz, illetőleg a Kemény—Gyulai-féle irodalmi csoportosuláshoz közelálló lapok esetében: „Vajda János úr — jelenti a konzervatív-municipalista Pesti Hírnök —, mint a ,Tagesbote aus Böhmen' című prágai lapnak Pestről írják, emlékiratot terjesztett fel Bécsbe, hogy mint lehetne Magyarországon kormánypártot alakítani". (1864. nov. 9., 265. sz. Vegyes hírek.) Néhány nap múltán — fentiek cáfolata is itt lát napvilágot: „Mint biztos forrásból értesülünk, egy prágai lap által először hozott, s ezután más lapok által is közlött azon hír, hogy Vajda János úr emlékiratot terjesztett volna a m. kir. udv. cancellária elé, egészen alaptalan'' (uo. 1864. nov. 12. 259. sz.). Am ezt már nem hagyja szó nélkül a Fővárosi Lapok, amelynek irányítói, Tóth Kálmán és Vadnai Károly rokonszenveznek az irodalmi ellenzékkel, jó kapcsolat fűzi mindkettejüket Vajda Jánoshoz, szívesen adnak közlési lehetőséget — még ebben az időszakban is! — a költő munkáinak: „Vajda Jánosról azt írta egy prágai lap, hogy a kancelláriához emlékiratot nyújtott be arról, hogy mint lehetne kormánypártot alakítani. Mi jól tudva, hogy az említett író, e politikai tárgyhoz sohasem kívánt szólni, hallgattunk róla. De bezzeg kapva kaptak rajta mások, s valószínűleg még Pesten gyúrt bécsi levelet is gyártottak annak minél jobban leendő elterjesztésére. Most azonban kissé röstellhetik magukat, miután a ,P. H.' biztos forrás után írja, hogy az emlékirat előterjesztése sat. egészen alaptalan". (1864. nov. 15., 261. sz. Fővárosi hírek). Megbecsülésről, szolidaritásról tanúskodnak a Pest és Bécs (Bécsi Híradó 1865. jún. 10., 132. sz., jún. 11., 133. sz., jún. 15., 136. sz.) megjelentót hírül adó sorok is: „Vajda János jeles költőnk, kinek rég hallgató lantját irodalmunk sajnálva nélkülözi, igen szép cikket írt a ,B. H.'-ban ,Bécs és Pest' [!] cím alatt. (Fővárosi Lapok, 1865. jún. 18., 138. Fővárosi hírek). * „Vajda János úr, aki most oly merészen vezércikkez a Magyar Újságban, Pálffy Móric gróf vezetése alatt, mint Zichy Henrik hivatalnoka, nagyjámborul írogatta a Sürgönybe, amit Schmerling diktált" (Pesti Napló, 1867. dec. 17., 291—5295 sz.). A irodalom, a sajtó kulisszatitkaiban járatlan olvasó a Pesti Napló idézett közleményéből értesülhetett először Vajda Sürgönyben végzett munkásságáról. Amikor a fentiek nyomdafestéket láttak, Vajda már a szélsőbal orgánumába írta a kiegyezést osztályosai elvi álláspontjáról bíráló vezércikkeit. A Sürgöny viszont (1960. dec. 1 —1867. márc. 10.) a kormány szubvencionálta félhivatalos lap volt, a Schmerling-korszak még kellően 599