AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)
el nem távolodott rossz emléke. Munkatársait a nemzeti ellenállás táborában — természetszerűen — bizalmatlanság övezi, jövőjüket tekintve bizonytalanság rémíti. Illusztrációként Rajkay Friebeisz Istvánnak, az ötvenes évek vállalkozó kedvű divatlap-szerkesztőjének és kiadójának Zichy Hermann kancellárhoz írt, 1865. jan. 4-én kelt folyamodványát hadd mellékeljük (IV. B. 25. A Magyar Helytartótanács elnöksége). Bulyovszky Gyula, a Sürgöny Kecskeméthy Aurélt követő szerkesztője lapja újjászervezésére szánja el magát és 1865. febr. 1-i hatállyal Rajkay Friebeiszet is kiakolbólítja munkatársai sorából. Friebeisz ,,ha a lap érdeke szükségessé tenné" elbocsátását, legalább február—márciusi illetményének kézhez kapását kéri a kancellártól. Elgondolkoztató indokkal: „miután önálló munkák általi keresetre az irodalmi forgalom jelen pangása, más ellenkező politikai irányú lapoknál leendő alkalmazásra pedig épen amiatt nem lehet hamar biztos kilátásom, mert kormánylap munkatársa voltam". Vajda a Pesti Napló eljárását — nem egészen alaptalanul — denunciációnak, nemtelen üzleti fogásnak minősíti, amelynek célja nem más, mint a szélsőbal lapja hitelének lejáratása, előfizetői „megugratása" („midőn — érvel — ez író egy független lapnál [t.i. a MU] szerény névtelenség inkognitójában működik, az előfizetések idejében e lap érvei ellen azon fogáshoz folyamodni, hogy őt a közönség előtt megnevezvén bevádolja, miszerint egykor az egy gyűlölt regime alatt szolgált." 32 „E hivatalban [ti. a kancelláriában] — számol be Bécsben töltött idejéről a továbbiakban — teljesítem a kötelességemet, mint hivatalnok. Azonkívül azonban, mint író egyetlen sort sem írtam azon rendszer mellett 33 (...) Vajda monográfusa szó szerint veszi a — mint később látjuk — rendkívül diplomatikusan foga T mázott mondatokat. Kancelláriai működéséről, szólva, hozzáteszi: „írni azonban nem írt a schmerlingi sajtóiroda lapjába a Sürgönybe" 34 . Ám a későbbi kutatások bebizonyították: Vajda 1864. nov. 13-ától 1866. nyaráig dolgozott — s munkatársként. 35 Pályafutását a félhivatalos lapnál, bécsi tudósítóként kezdi. Első írása, Bécs, nov. 11. címmel 1864. nov. 13-án (260 sz.) jelent meg. A Sürgönynek Vajdát előzően Ludasi Mór a bécsi levelezője. Ilyen minőségben, a Csatár megjelenése idején vitába is bocsátkoznak 36 . A Fővárosi Lapokban 1964. nov. 8-án arról értesülünk: a „magyar ókonzervatívok" bécsi lapja, a Debatte nov. 12-én megindul, és „szerkesztője csakugyan Ludassy-Gans úr, a hivatalos ,Sürgöny' volt bécsi munkatársa lesz" (Bécsi hírek). A Sürgönynél megürült bécsi levelezői állás mind a lapnak, mind a költőnek kapóra jöhetett. Az egyik egy jeles tollú publicistát nyert, a másik szűken dotált kancelláriai hivatala mellett jelentékeny jövedelemkiegészítésre tett szert. Vajda első, Bécsből kelt írása — mint jeleztük — 32. Nyílt levél. 391.1. 33. Uo. 299.1. 34. Komlós i. m. 136.1. 35. Miklóssy János: Vajda János ismeretlen évei. ItK 1969.1. 73 — 75.1. 36. VKrK. VII. k. 420-423., 873-875., 430., ül. 877.1. 600
