AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

nómiai ismereteinek viszonylag színvonalas összefoglalása, amelyben a hivatkozott tekintélyek nem kisebb személyek, mint Copernicus, Kepler és Newton. Veszelszki tehát igen tudatosan fordult szembe kora népkönyveinek asztrológiai babonákkal súlyosan terhelt szövegeivel. A legterjedelmesebb, összefüggő fejezet ,,A takarékos gazdaság körül a mindennapi munkákat tárgyaló lajstrom a 12 hónapok rendje szerint a hozzá illő rövid praktikával" címet kapta (29 — 67. ].). Ez mezőgazdasági tanácsokból áll, amelyek mindegyikének végén „Rövid paraszt praktika" olvasható. Ez utóbbi szövege támaszkodott a csíziónak ,,A 12 hónapban az ember mint éljen" c. fejezetére.

46 Ebből azonban csak a nyilván gyakorlati tapasztalatok alapján összegyűjtött és az időjárás előrejelzésére vonatkozó részek kerültek átvételre, míg az asztrológiai spekulációkon alapuló jóslások (pl. a születendő gyermek sorsáról) nem. A kötet további, nagyobbik fele igen változatos tartalmú, de csak nagyon kis részében mutat témáiban némi, távoli hasonlatosságot (pl. a lovakról szóló rész) a csízió hagyományos szövegével: ,,Első szóbeszéd a majorban. Bika, borjú, tehén, ökör." (68—76. 1.) — „Második szóbeszéd a lovakról és némely háziállatról" (76—91. 1.) — „Harmadik szóbeszéd a ménekről" (91 — 106.1.) — „Negyedik szóbeszéd a szőlőben" (106—122. 1.) — Gyakorlati tanácsok a ház körüli és az otthoni munkához, „Első (—negyedik) ide-oda foglalatja" (122—138. 1.) és „Első (—harmadik) más meg más" (138—150. 1.) címet viselnek, és a „Kifejezés és befejezés a takarékosságról" c. résszel (150—155. 1.) záródnak. Ennek végén a következő sorok olvashatók: „Váltig sietek az írással, hogy annak véget vethessek, de hovatovább mind újabb-újabb gondolatok adják elé magukat, kivált már itt a vége felé; okvetlen még egy néhány szó és beszédbeli emlegetéseket kell tennem, vagy akarom vagy nem, legalább időtöltésképpen legutoljára anynyiban, amennyiben helye lesz." (155. 1.) Űgy tűnik tehát, hogy Veszelszki nem valami más, külföldi minta alapján dolgozott annak egyszerű lefordításával, ill. adaptálásával, hanem maga igyekezett legjobb belátása szerint a magyar olvasóközönség számára — megítélése szerint — hasznos és szórakoztató kis kötetet összeállítani, írása ettől kezdve még szélesebb körben csapongott: Cím nélkül a „kettőhárom—négy" szavakat tartalmazó mondások (155—159. 1.) — „Mértékek, pontok és egyéb számlált dolgok nevezete" (159—161. 1.) az akkori idők igen bonyolult mértékegységeiben igyekezett eligazítást adni. — „Numerus ecclesiasticus 7 litteris exprimitur" (161. 1.) a római számok ismeretéről szól. — „Tabula Cebetis" (162.1.) egyjegyű számok szorzótáblája. — „A magyar királyok időrendje" (162—165. 1.) — „Az országos vásárok lajstroma" (166 — 172. 1.) — Cím nélkül a kántorböjt kiszámításának magyarázatja. (172—173. 1.) — „Némely ártalmas füvek megemlítése" (173—175. 1.). Ennek az utolsó fejezetnek végén a következő mondat áll: „ezek mostanság elegendők legyenek munkámnak befejezésére" (175. 1.). Ez mintha Veszelszki írásának hirtelen befejezésére utalna, aki ebben az évben, 1798. április 19-én halt meg Óbudán.

47 Az utolsó szövegrész végét a korábbiakban 46. Lőcsén a 27. fejezef. 47. 42. jegyzet 993. has. 455