AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

alkalmazottnál kisebb fokozatú betűtípussal szedték, mintha még a lap alján helyet kívántak volna teremteni a revizori záradéknak: „Budae, cti

e 22 Julii 1798. Imprimatur Josephus Beresevich, revisor libror. ad Ex. Cons. R. Locumten. Hungaricum". Nem világos, hogy miért volt szükség ennek publikálására, amely különben a világi tárgyú műveknél nem volt szokásos. Talán a szerző halálát követő publikálás miatt látta a kiadó ezt szükségesnek ? Nem érdektelen az utolsó, számozatlan lapon álló: „Az olvasókhoz" címzett utószó. Ez arról szól, mint igyekezett összefogottan írni, hogy ne növelje a terjedelmet és ezzel a kötet árát, hiszen azoknak szánta művét, „akiknek a nagy munkákat megszerezni és olvasni, kivált ha drágák, módjuk sincsen igen". Ezért „az árukat a kötetleneknek itt Pesten igen mértékletesen határoztam meg, tudni illik 24 krajcár, a kötés ára a könyvkötőket illeti a reá tett költséggel". Nem világos, hogy vajon ezt még a szerző írta, vagy ami valószínűbb — legalábbis a befejező sorokat az árazásról — a kiadó, vagyis „Kiss István könyvárus". Mindenesetre érdekes az a tudatos igyekezet, amelyet egyébként a kötet számos része tanúsít: az egyszerű nép kezébe minél szélesebb körben eljuttatni ezt az akkor korszerű és ismeretterjesztő munkát. Veszelszki tehát ebben, a feltehetően közvetlenül a halála előtt összeállított, de csak azt követően megjelent munkájában ismét tudatosan elhatárolta magát a hagyományos csízió felfogásától és szövegétől. E téren jóval tovább ment tehát a fentiekben ismertetett, név nélkül kiadott Huszonöt esztendőre szegődött házi s mezei szolga c. írásában tapasztaltaknál. Ugyanígy távol tartotta magát az egy-egy évre szolgáló kalendáriumok megszokott, de a felvilágosodás korában egyre inkább elavultnak és meghaladottnak tűnő szövegétől. Veszelszki mindkét írása átmeneti kategóriát képez: feleúton áll a hagyományos csízió által képviselt öröknaptárak és az egyetlen évre szóló kalendáriumok között. Előbb 25, majd most száz évre szólt az összeállítása. Ezekben azonban egyedül csak a változó ünnepek, ill. a nap- és holdfogyatkozások táblázatai kötődtek adott évkorhoz, míg a könyvek többi része általános, vagyis nem kapcsolódnak egyetlen konkrét esztendőhöz sem. További százéves kalendáriumok A legutóbb tárgyalt két kötet tehát a hazai naptárak nagy családfájának érdekes mellékhajtásait képezi. Nem is maradt folytatás nélkül, mert Veszelszki 1799-ben kiadott munkája után alig néhány esztendővel napvilágot látott „Budán, Konrád Adolf Hartleben könyvárusnál" egy a címében az előbbivel szinte azonos mű: Száz esztendőről szóló kalendárium az 1803dik esztendőtől fogva 1902dikig.

48 A szerző és nyomdász megjelölése nélküli, nyolcadrét alakú kiadvány terjedelme 123 számozott és azt követő három számozatlan lap. Illusztrációt, akárcsak Veszelszki Száz esztendős kalendáriom-Sb, ez sem tartalmaz. 48. Petrik II. 312-313. - OSZK jelzete: 281.119 és Chron. 956p. 456