AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

wurdte das Spiell der H[errn] Venetianer in das Königreich ein führen, Divide et Impera . . .Eure Kay[ser]l[iche] Mayfestät] alzeit obsiger seyn." Ajánlja ezt az axiómát: „qui suo Jure utitur nemini iniuriam facit", és „quod differt non auffert". Majd külföldi példát idéz: „Es khombt mir vor, was König in Franckh-Reich Ludovicus XIIII gethan Monsieur de Focket [Fouquet] mit villen and[eren] seiner Nation Khon[te] Zeugnus geben."

16 Végezetül kifejti: Matthias Corvinus óta Magyarországnak nem volt egyhuzamban mindmáig 10 békés esztendeje. Most lenne rá alkalom. „Und habn die österreichische König Kein solche gelegenheit gehabt, als d[er] Jezt Regirendte, fronte capillata, post hac ocassio calva. Ich könte hiervon vill mehr schreiben, man kan aber leicht denen erfundenen Sachen einen Zuesatz geben. Worüber mich aller-Unterhanigst Empfehl." Meglehet, Guadagnit kissé elragadta a tervezés, de kétségtelen javaslatain a franciaországi és a velencei kormányzásmódok befolyása. Az olasznyelvű verzióban még többször emlegeti ,,il gioco .. . delJi Sig[nori] Veneziani"-t. Az aláhúzott részekben egyébként még messzebb megy el a tervekben. A német szöveg valószínűen a missilis, bár ez nincs se keltezve, se aláírva, úgyhogy még az is elképzelhető', hogy Guadagni megírta, de végül mégsem küldte el a császárnak e javaslatát. Az olasz szövegben vannak még más, fontos utalások is, amelyek a német szövegezésbe nem kerültek bele. Ilyen például a sószállításra és a hajózócsatornákra vonatkozó rész. Guadagni itt visszatér az elején említett hajózócsatorna ügyére. „Két előnye is lenne annak a tervezetnek, melyet bemutattam — mondja. Az egyik, hogy a sószállítás révén a sóvári sófőzőüzem („salina di Scowar") mely a sok nehézség miatt akadozva működik, ha jól meggondoljuk a teendőket, nagy hasznot hozhat az uralkodónak („all Padrone"). A másik az, hogy lehetne egy csatornát készíteni a Sajótól az Ipolyig, és így hajózhatóvá tenni a Dunától a Tiszáig („potrebbe fare un' baglio dal Scaio all' Ipoll e si renderebbe navigabile dall' Danubio all Tibisco") így fedezni lehetne egy nagy részét az országnak ezzel a csatornával; nyugaton egy hegykorona lenne; háború és béke esetén is nem kevés hasznot hozna ez az uralkodónak." Ez a rész alá van húzva és elől-hátul zárójelbe téve. Ez az olasznyelvű verzió első olyan része, mely a német szövegben nem szerepel. Lehetséges, hogy Guadagni tudomást szerzett arról hogy a csatornaépítés kérdésével más is foglalkozik, így Voguemont Lothar, s talán ezért hagyta azt ki. Az is lehet, hogy nem akart túl messze menni a tervezésben: t

végre is az ilyen tervek kivitelezése igen költséges, és nem 16. Utalás Nicolas Fouquet (1615 — 1680) surintendant des finances, majd pénzügyminiszter esetére. Fouquet-t visszaélések miatt 1661-ben tartóztatták le és 1664ben ítélték el, tehát körülbelül akkor, amikor Guadagni katonai pályafutása elkezdődött. Az eredetileg száműzetésre szóló ítéletet XIV. Lajos várfogságra módosította, melyet a vétkesnek Pignerol határvárban kellett eltöltenie; onnan nem is szabadult ki többé. Guadagni a példával valószínűleg azt kívánja kifejezni, hogy az uralkodónak nagyon erélyesnek kell lennie, szigorú büntetést kell alkalmaznia. Nyilván nem akar utalni Georg Ludwig Sinzendorf, a bécsi Udvari Kamara elnökének még jellemzőbb esetére, aki 1657 és 1679 közt töltötte be tisztét, teljesen alkalmatlanul és rosszhiszeműen. Végül, halála előtt, a császár megkegyelmezett neki; pénzbüntetését mérsékelte és a kényszerlakhely-kijelölést is feloldotta. (1681) 421