AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

akart talán egyszerre túl sok tervvel állni az uralkodó elé. Mindez feltételezés. Az erődítményt igazi katonaként, fontosabbnak ítélte, de az erődre vonatkozó terveiből is hagyott ki. Egy ily a német szövegben hiányzó, de az olaszban meglevő rész ott található, ahol a várprojektumot elősegítő természeti adottságok előnyeit részletezi. A várat mocsaras helyen képzeli el. Az olasz szövegben azonban ez is áll: ,,Az utakat a mocsarakon keresztül szilárd alappal akarnám megcsinálni és szárazzá tenni, mint a bécsi szilikát („come i silliciati di Vienna"); ez körülzárná a szigetet, ahova nem volna szabad a bejárás; a varsahalászatra nincs szükség, az uralkodó az, aki rendelkezik a bejárással. A későbbiekben kimaradt egy jelentős véleménynyilvánítás az Udvari Kamaráról is. Az olasz szövegben bővebb kifejtése található Guadagni bányászati elképzeléseinek is. „Beadtam egy tervezetet — írja — a felséges Udvari Kamarához is. Ez az ország törvényein és a bányatörvényeken alapult. Megmutattam ebben, hogy milyen visszaélések keletkeztek, amelyek számottevő kárt okoztak a felségnek..." A bányatörvények következtés alkalmazásával szerinte sok költséget lehetne megtakarítani és senki sem szenvedne kárt. A Szepesi Kamara túlságosan beleszól a bányaügybe. Inkább a bányapolgárságot kellene támogatni, a vállalkozókat. Annak a nézetének ad hangot, hogy ,,egy garas elvesztése nélkül" sok hű alattvalót lehetne megnyerni, és szükség esetén 4000 ,,jól felfegyverzett emberre" lehetne számítani a bányavárosokból; ezeket a Tiszánál fel lehetne használni. Csak be kellene vezetni a „velenceiek játékát", , Divide et impera" módszerét. Guadagninak az az elgondolása, hogy a királynak a bányatörvényeket a saját javára kellene alkalmaznia, s azt néznie, ami számára jövedelmezőbb, de nem törvényellenes. Ha ezt keresztülviszi, ez előnyös lesz a bányászatra, s ha az uralkodónak pénzre lesz szüksége, a jómódú alattvalók könnyűszerrel adnak neki akár 100 000 forintot is a törvényes 6%-os kamat mellett. Amellett még az urbura, a királyi bányabér is növekedni fog. A várparancsnok úgy gondolja, hogy a salétromon is nagy lehetne az uralkodó haszna. Az ipar és a kereskedelem növekedne, amit a Kamara nem tehet vagy nem akar. („Che la Camera o non pote o non vole" — de jellemzően, a vole szót még az általános törlés előtt is külön törölte; nyilván túl erős bírálatnak találta.) Kilátásba helyezi Guadagni azt is, hogy még két más tervét is megismerteti az uralkodóval, de az előbb vessen véget a fennálló visszaéléseknek. Ezeknek a terveknek az lenne a haszna, hogy a király teljesen biztosan birtokolhatná Felső-Magyarországot. Ha pedig az általa tervezett várat megépítik, idővel a helyőrségeket, a „guarnigione delle piazze"-t csökkenteni is lehetne. Ezeket a terveket, ha meglesznek a kellő feltételek, elő fogja adni, de most a legfontosabb a visszaélések megszüntetése. Egyelőre a védelmi szükséglet az első. A nagyobb és népesebb helyeken — javasolja — legyen az uralkodónak egy háza, mely egyszersmind raktárul is szolgál. Erre tornyot is lehetne alkalmazni, s benne egy-egy kis, 20 katonából álló őrséget tartani. Ezt a Kamara, — a Szepesi Kamarát érti alatta — különböző okoknál fogva nem tudná megcsinálni, legalábbis nem olyan hatékonyan, ahogyan kell. 422