AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

Ezután Guadagni Mathias Corvinusra hivatkozik. Alatta jó állapotban volt a magyar királyság, de utána tönkrement. (Petrus de Réva művét olvasta, innen merítette ismereteit. De Mohácsot és Munkácsot ugyanazzal a Mongaz névvel említi, és az artikulusok idézésében sem mindig pontos Guadagni.) Folytonos lázadások tették tönkre az országot — mondja és példának Bocskayt, Bethlent és II. Rákóczi Györgyöt idézi. Most tehát — folytatja — „aniezo hat Gott den Leopoldum zu seinen Minister erwöhlet, das Königreich Hungaren in Jenigen Standt, wie es Matthias hindterlassen zu reducirn."

14 Az alap, mondja tovább, a katolikus vallás helyreállítása és a zsarnokság megszüntetése: „die Tyraney zu Untertruckhen, Unnd mit dem heelsamben Justiz das UntertrucktheVoíkch zu defendirn." Hivatkozik itt az 1546. évi 25. törvénycikkre, mely a nyilvános gonosztevők megbüntetését írja elő.

15 Kifejti, azután azt is, hogy a magyar történetírók,' Révay és Istvánffy, a jobbágyság állapotát túl kedvezőnek látták; mert abban az időben már szokásban volt a jobbágyok megfélelmlítése és a robotnak a törvényes mérték fölé emelése. Néhol, a Tiszán túl, még vannak privilegizált helyek is, melyeknek csak 40 nap az évi robotjuk. De a legtöbb helyen heti 3 sőt 4 nap a gyakorlat. Ezért aztán a hadsereget nem tudják eltartani és a királynak sem jut az őt illető jövedelem. A királyságban 1000 elhagyatott falu van, sokhelyütt pedig csak 1/3 része található annak a lakosságnak, mely valaha ott élt. Azt ajánlja, hogy az uralkodó tartsa magát szigorúan a törvényhez és védje meg a jobbágyot. Amit a nemesek régen érdemeikért nyertek, most elvesztették. „In disser letzten Rebellion ist der Adl am marsten zubeschuldig, und Könte Euer Kay[ser]l[iche] May[estät] sich des Gsetzes bedienen als proventus Regis Vladislaus 7. art. 3." (Ulászló VII. dekrétuma, 1514. 3. §.) Itt már egy társadalompolitikai koncepció csírája fedezhető fel. Guadagni a nemeseket mint „perturbatores des Königlichen Zehnts" — tekinti, akik a túlzott munkaköveteléssel a király jövedelmét veszélyeztetik, és azt kéri, hogy a király parancsolja meg, hogy a jobbágyok csak a törvénynek megfelelően dolgozzanak a királynak; ezt a munkát taksálják meg és pénzben lehessen megváltani. Ebből évi két milliót vehetne be a kincstár „und die Unterthanen thun es gehrn". így még mindig 1—2, sőt több napot nyernek hetenként. Kettős lesz a haszon — véli Guadagni — „das Konigreich würdt sich populiren" „zum anderen kundte man in Kriegs Zeithen mer national Kriegs Volckh haben, das dritte und fürnembste ist, man 14. Lipót királynak ez a dicsőítése nem Guadagni egyéni hízelgése. Megtaláljuk a közei-kortárs magyar aulikus nemességének írásában is. Oka a török kiűzésén érzett öröm volt, melyet csak utóbb halványítottak el a Rákóczi-szabadságharc eseményei. Ezt a méltatást találjuk a következő nemzedék egyik memoár-írójánál, Sigray László Ignácnál is (1695 — 1756 után). L.: Eallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata. — Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1974—1975. Bp. 1978. 171. 1. 15. Az említett törvénycikk azonban a nemességet és a szegény népet kínzó közönséges gonosztevők ellen szól. Guadagni interpretálásában ezzel szemben némileg nemesség-ellenes éle van: a privilégiummal visszaélő — és ily módon indirekte az uralkodót károsító — földesurakat nevezi e névvel, s az ő ,,Tyraney"-jüktől akarja a népet megvédeni. Talán a sógorai elleni ellenszenv befolyásolta e túlszigorú megítélésben. 420