AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

mert ez a legrövidebb út: ebben az irányban viszont, ha a vár felépülne, 3 nappal megrövidülne az odavezető út s nem kellene mocsarakon átmenni. Ez a vár fedezné Kassát, Eperjest, Szendrőt, Munkácsot a török elől, és innen lehetne segítséget vinni Szolnokra, Szegedre, Titelbe és Egerbe. Tokaj erre a feladatra nem alkalmas. Itt nagy raktárát is lehetne felállítani élelmiszer és tüzérségi szerek számára, különösen lőpornak, melyet itt olcsón lehet előállítani, mivel a közelben bőven van salétrom. A vár egyben a hajdúvárosokat és Debrecent is szemmel tarthatná, ami által a rebillióknak elejét lehetne venni. Ha a fejedelem alattvalói vérét kímélni akarja és meg akarja kapni a köteles adót, érdemes ezt megfontolnia. Sokat írhatnék még erről — mondja —, azután hozzáteszi „ich erkenne es aber, dass wan ein Verständiger, Undd landts erfahrener die Landt Carthen in die Handt nimbt, wirt Er also baldt penetrirn, wohin ich gehen wohle." Guadagni tehát térképre hivatkozik. Akár maga készítette ez a térkép, akár a korában közkézen forgó térképek egyikéről van szó: a térkép használhatóságának kérdését veti fel. Már Brown doktor említette az 1660-as években, hogy Magyarország térképei nem megfelelőek. Ez Guadagni, a katona előtt sem lehetett ismeretlen. Szolnoknak aránylag központibb volt a fekvése; de Guadagm térszemlélete mégsem tekinthető tévesnek: a sűrűbben lakott, népesebb Északnyugatról Északkelet felé vezető útvonal számára a kijelölt hely — az akkori viszonyok ismeretében — valóban alkalmasabb lehetett, mint a régi, de akkoriban eléggé elpusztult hátterű Szolnok vára. Csak az a kérdés, milyen térképről olvasta ezt le Guadagni ? Mert a vár helyének megválasztása abban az időben megfelelőnek volt mondható. A várat azonban, mondja tovább, „mint egy hajadont, hogy tisztességes maradhasson, el is kell látni megélhetéssel". Ecélra az uralkodónak jövedelmi forrás kell. A jus fiscale kiterjesztését javasolja; a fiskális jog most bizonytalan. Javasolja, hogy a nádor 33 jobbágytelekig terjedő donációs joga szűnjön meg: ez szálljon a királyra. Akkor nem lesz többé vita a fiskus és a nádor közt.

13 Javasolja továbbá a salétromra a bányajog kiterjesztését. „Die Kriegs Materialia und andre Nutzung" királyi jog. A királynak joga van a salétromos helyeket visszaváltani („zu redimirn") annál is inkább, mert ezen a vidéken a salétromot titokban eladják a lázadóknak. A salétromot senki más se vehesse, csak az uralkodó által ecélra küldött emberek, megfelelő („bilichen Preiss") áron. Aki megszegi ezt, súlyos büntetést fizessen, a harmincadosokat, akik hűek a felséghez, pedig hatalmazzák fel ennek ellenőrzésére. Ha appaldóba adja az uralkodó a lőport, akkor is húzhat belőle egy kis hasznot. Legfőképp azonban tervétől a nyugalom biztosítását reméli Guadagni. A várat egyébként az északi országrész robotjával kívánja felépíteni. Inkább legyen egy jó vár, mint több rossz, amit rövid idő alatt el lehet veszíteni. A robotnál az 1681. évi 7. artikulus szerint kellene eljárni. (Ennek az artikulusnak 22. § mindenesetre a felsőmagvarországi főkapitány számára meglehetős hatáskört biztosított.) 13. A Donatio Palatinalis-t, melynek eltörlésére Guadagni gondol, az 1609. évi 66. törvénycikk szabályozta, s az 1659. évi 30. megerősítette. Az adomány 32 jobbágytelekig terjedhetett. Utóbb e nádori jogot az 1715. évi 33. törvénycikk is megerősítette. 21« 419