AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

legyen segítségükre, találjon megfelelő utat ahhoz, „damit uns armen Waldtburgern geholffen und Ihro May[e]st[ä]t ein nutzen geschaffet werde, hernachmahlen wan solches die Cammer vorguth erkennet, hette ich dißes Einer Kay[ser]l[ichen] May[es]t[ä]t selber praesendirt und suplicando einkohmen, dan ich solches in guettn erkehnet hab..." A bányapolgárság — melyhez magát is számítja — segítségére és az uralkodó hasznára kész lenne, ha azt a Kamara jónak látja, személyesen is a császári felségnek bemutatni ügyüket és őt kérni, mert a dolgot — nyilván új bányák megnyitását — jónak tartja. Itt ismét a bányavállalkozó Guadagni szól. Nem folytatható minden egyes iratmásolat ismertetése; erre nincs hely és lehetőség. Az eddigiekkel is csupán az volt a cél, hogy a kéziratos kötet tartalmának jellege bemutatásra kerüljön. Az iratmásolatok ugyanis nemcsak a kötetet jellemzik, hanem méginkább magát Guadagni grófot, a katonát, a vállalkozót, és az embert is. Itt már meg is állhat a kötet ismertetése és át ]ehet kanyarodni arra a témára: miért érdekes mindez az utókor számára ? Mi adja a kéziratos kötet jelentőségét ? Egyáltalán minek a dokumentuma? Mert nemcsak Guadagni Sándorról árulkodik a feljegyzéskönyv, hanem a korról, az eseményekről, a társadalmi közegről, melyben létrejött. A kéziratból egyébként Guadagni egész államjogi felfogására is fény derül. Kétségtelen, hogy nagyon foglalkoztatja a „gratuitus labor" a robotmunka kérdése: és a Fischer adminisztrátorhoz 1697. aug. 29-én írt levelében ezt a mondatot is idézi: „Vox populi Vox Dei." Már itt helyet kap a bírálat az országban követett módszerekkel szemben. Guadagni, akinek szerepe volt Tokaji Ferenc fogságbavetésében, illetve őrzésében, nyíltan kimondja, hogy kis költséggel óriási kárnak lehetett volna elejét venni. De még jobban kiderül egész, az országban általa követendőnek vélt koncepció abból a tervezetből, melyet kelt nélkül, német nyelven találunk a leveleskönyvben, 1698. április 17. és szept. 17. között. Igaz, itt már felborul a kötet kronológiája, de néhány iratmásolat után egy részben bővebb olasz nyelvű szövegét találjuk ugyanennek a levélnek „Sacra Cesarea e Reale Maesta" megszólítással. Az olasz szöveg részben rövidebb ugyan, de részben hosszabb, és sok helyütt zárójelet és aláhúzást találunk: ezek a részek a német szövegből hiányzanak. Elképzelhető, hogy ez volt az eredeti fogalmazvány, annál is inkább, mert itt több a törlés, mint másutt. Mivé] több ügydarabból kitűnik, hogy Guadagni írnokot tartott, úgy vélhető, hogy olaszul is tudó írnoka kezétől származik a levél olasz szövege.

11 De először is a missilisnek látszó német szöveggel kell foglalkozni. „Aller Durchleuchtigster Grossmächtigster Unnd Unüberwündligster Kayser" — szólítja meg a levélíró Guadagni az uralkodót, majd hivatkozik 11. Az autográfia kérdésének eldöntését ebben a korszakban nem az bonyolítja, bogy a kérdéses személytől maradtak-e fenn levelek vagy sem, hanem főleg az, hogy ha maradtak is fenn, azok mennyiben autográfok. Ez időben magasabb állású személyeknél az írnoktartás általános. G-uadagninak pl. a Forgách családi levéltárban (Orsz. Ltr.) két levele is maradt fenn: egy Forgách Simonhoz írott (1696) és egy Jurky (Gyürky) Pálhoz intézett (1696). Azonban a kérdés az: ki írta le tényleg a levelet: maga Guadagni vagy az íródeákja? A missilis leveleken az aláírás szokott autográf lenni, de az aláírás karaktere rendszerint más, mint a tulajdonképpeni szövegtesté. 27 OSZK Évkönyve 417