AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

Bizonyos azonban, hogy Rudabánya, a Magyarországon való gyökérverés szempontjából különös szerepet játszott. De talán megkockáztatható az az állítás, hogy nem mint hűbéries jellegű, hanem mint polgári-vállalkozói birtoklás. Guadagni, mint a felszabadító sereg nemegy tisztje, vállalkozókedvet és szellemet hozott az országba és kereste itt egyéni érdekének az általa látott közérdekkel való összhangba hozását. Sőt: egyik iratában (Válasz a Hoffmann-féle panaszra, 1698. szept. 27.) „Alexander G. Guadagni Waldbürger in Freybergstatt Ruda Banya"-ként, bányapolgárként írja alá magát. Lássuk talán kissé részletesebben ezt a kéziratot. Némelyik iratból szó szerinti idézet sem kárba veszett fáradság: jól jellemzi a megfogalmazót, annak gondolkozását, stílusát, egész attitűdjét. 1695 december 8-án — az első iratfogalmazványban vagy másolatban, melyet mint ezredes és szendrői parancsnok ellen jegyez, Alexander Guadagni azt fejti ki a császárnak I. Lipótnak, hogy harminc évi szolgálatban tett tanúságot buzgalmáról. Ebben nem szabad kételkedni. Emlékezteti arra, hogy három évvel ezelőtt egy bányát, melyet ő lelt fel, önként felerészben átengedett az uralkodónak, s az ebből százezer tallér értékű tőkére tett szert. Ezt így jellemzi:,,... ein köstliches Pergwerckh, so ich gefundten, von mir, vermög Accords gantz zu gehörig, freywillig den Halben Theill davon Überlassen". Erre emlékeztetve, most bátorkodik egy, mind a császárnak, mind a magyarországi alattvalóknak hasznos hadélelmezési javaslatot tenni; ,,... Euer Kay[ser]][ichen] May[es]t[ä]t vili und grossen nutzen schöppfen, auch dero unterthanen in den Königreich Hungern ein Zimliches Utile und Vortheil beworab in denen gegenwertigen Coniuncturen empfindten, und . . . gelegensamberen Proviantirung dero Kay[ser]l[ichen] Armeen mit wenigem Unkosten Haubtsächlich diene". Kifejti a bányvállalkozó katonai parancsnok, hogy nagy szükség volna egy profuntházra a Tiszánál álló sereg élelmezése céljából, mint ezt már az elmúlt hadjáratok tapasztalata is mutatja. Lassú és nehéz volt az élelemszállítás és amellett igen költséges is. Nehéz az „execution" és a „das vorgenohmene disregno" visszaveti az élelmezés rendjét. Közvetlenül a császárt kéri, hogy ő maga befolyásolja terve érdekében a „Kriegs Haübter"-eket. Azaz: feltárja a hadellátásban mutatkozó visszaéléseket, és a saját feletteseinek feje fölött, a szolgálati út megkerülésével, a császárt magát akarja megnyerni; Guadagni nyilván jól tudta, hogy a Haditanács és a Magyarországon működő vezérek terveit elgáncsolták, vagy legalábbis figyelmen kívül hagynák, ő pedig használni akar. A levél folytatásában, hogy az élelmiszerszállítást megkönnyítse, javaslatot tesz a Hernád és a Sajó folyók hajózhatóvá tételére, „wo durch der Weeg des proviand desto geschwindter, und sicherer, und mit gar wenigen Unkosten gebahnet würde." Ügy tűnik — folytatja — hogy ez a hajózhatóvá tétel a mostani időben nehéz lenne. De felséged ne hagyja magát elriasztani. A költségek készpénzben nem fognak 6000 forint fölé emelkedni, („über 6 m. ft. in gelt nit werden steigen") A Hernádot Kassától lefelé kell hajózhatóvá tenni. Igaz, ez összegen kívül még két hónapig 500 embernek kell rajta dolgoznia, 80 kocsi és 80 molnár is szükséges, de nem kétes, hogy a megyék is belátják majd a hasznát a vállalkozásnak: 411