AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

,,dass die gespanschafften, wen sie das beneficium, so sie auss sothaner Navigation geniissen" megteremtik a lehetőséget hozzá közmunka révén („ad labores gratuitos") mivel a beszállásolás terhei megkönnyebbednek: „beudrab in den Mareniren der Soldatesca, dan wan die selbe zu wasser hinundter geführt, die gespannschafften nit so vill führen, und Vorspann hergeben dörfften". Azaz: a megyék terhermentesülnek — tehát érdemes lesz számukra a munkálatban való részvétel. Kifejti Guadagni, hogy terve szerint Szepes, Sáros, Abaúj, Torna, Borsod, Gömör, Zemplén, Heves, Nógrád, Hont és Szabolcs megyék a következő évben ezt megcsinálhatnák. Tervezete realitásának alátámasztása érdekében, ma úgy mondhatnánk, statisztikai gondolkodással, az alábbiakat írja: Egy profuntos kocsin két hordó liszt van. Ehhez Kassától Tokajig a szállításban 6 ökör és 2 főnyi szolga szükséges. Ennek költsége kb. 15 forint. Egy hajó ezzel szemben, mely 10 hordót is elvisz, és hozzá 2 szolga elégséges, összesen 3 forint költségbe kerül.

4 Mármost 100 hordónál a költség szárazföldi szállításnál 750 forint, a vízi szállításnál ellenben csak 30 forint. Ha tehát egy prófuntház 100 000 köböl lisztre van berendezve, 72 000 forintot lehetne megtakarítani, mert ennyi a többletköltség a szárazon való szállítás esetében, és akkor mégis későn érkezik az élelem. És nem egyedül a hadiszállításnál van haszon ha ezt a munkát elvégzik: ,,... Undisputirliches und grössern nuzen in dass Kay[ser]l[iche] aerarium bringet": a bor és só szállításánál is felhasználható a hajózás. Általában a kereskedelemnél, mely a magyar királyság és Lengyelország közt folyik. Ha ugyanis a borra, melyből Lengyelországba évi 10 000 hordót visznek ki tengelyen, vízen minden hordóra 1 tallér vám lenne kivethető; így a kincstárnak évi 15 000-re menő haszna lenne. További 20 000 haszon lehetne a són, melyet Tokajig vízen szállítanak, s a hajózhatóvá tétel útján Kassáig lehetne vízen vinni. Az uralkodó figyelmébe ajánlja az előnyöket „den Vortheill, welchen das Reich und die Underthanen private können gemessen" — tehát nemcsak az uralkodó, hanem az alattvalók érdeke is szempont nála — s külön emlékeztet a hadsereg poggyász-szállításának megkönnyebbedéséből származó előnyre is. Ismételten javasolja „ein Magazin an der Theiss" felállítását, melynek helye legjobban egy szigeten lenne, ott, ahol a Sajó a Tiszába torkollik, mert az természetétől erősségnek való hely „dan selbigen Situs von natúr Vöst und gelegsamb, auf aller seyten, wann allda ein wenig Ertreich auf geworffen Und ein kleine Ritut gemacht ... kundte man die victualien gantz sicher bedeckhen". A hely erődített raktár számára igen alkalmas, s onnan lehet az élelmet a sereghez vinni.

5 4. Nagyon hasonló fejtegetéssel találkozunk Sebstien Le Prétre de Vauban-nak (1633 — 1707) víziutakra vonatkozó javaslatánál. L. Goubert, Pierre: L'Ancien Régime. T. 1. La société. Paris 1969, 62. 1. 5. A hely Kis-Csécstől keletre, Kesznyéten pusztánál van, Ónod térségében az ún. Kerényi-tónál. Lipszky térképén (1806) még némileg látható az a Tisza-sziget, melyre Guadagni valószínűleg gondolt. A hely ma — a nagy Tisza-szabályozások után — már valószínűleg nem identifikálható pontosan. 412