AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Alessandro Guadagni levelezéskönyve

Hogy a kézirat autográf-e vagy sem, nem dönthető el hiteltérdemlően. Az 1695—1698 közti irat- és levélfogalmazványok, vagy inkább másolatok — nagyon kevés bennük a javítás ahhoz, hogy eredeti fogalmazványok legyenek — egy kéz írását mutatják. Guadagni iratainál még a manupropria záradék is megtalálható. De kétes, hogy valódi autográfiák lennének. A szövegből is kitűnik, hogy Guadagninak volt írnoka; valószínűleg ennek kezétől származik a kézirat. A kézirat provinenciája homályos. A Guadagni család fiúágon a 19. században kihalt. Az utolsó férfi családtag, nyugalmazott katonatiszt, Pozsonyban hunyt el, 1824-ben. A családi levéltár valószínűleg szétszóródott: a feljegyzéskönyv pedig bizonyosan ebben az archívumban volt eredetileg. Útja nem követhető végig az Országos Széchényi Könyvtárba Erdélyen sőt Bukaresten át került, egy magyar származású tulajdonos vételi ajánlataképpen. Levéltárba nem illeszthető. Egyedi jelentősége is megérdemli a kézirattári feldolgozást. Érdekessége miatt ismertetésre is számot tarthat. * Gvadányi családja nem egészen ismeretlen a magyar történetírás számára. Kerekesházy József számos adatot gyűjtött össze erről az olasz tiszti famíliáról és felfigyelt arra a magyarosodási folyamatra, melyen a család rövid néhány nemzedék alatt átment.

2 Adatai szerint a Toscanából származó Alessandro Guadagnis d'Arezzo márki, kinek neje a híres itáliai Orsini családból eredt, 1664-ben Magyarországon, Szentgotthárdnál halt hősi halált. Fiuk, Alessandro — a feljegyzéskönyv szerzője és tulajdonosa —, 1680-ban a Strassoldo-ezredben volt kapitány és 1684-ben vette el Cunigam [Cunningham ?] báró özvegyét, Forgách Mária Dorottyát. 1686-ban lengyel grófi címet kapott, 1687-ben pedig a 28. törvénycikk alapján honfiúsították; 1692-ben már Szendrő parancsnoka volt. A Guadagni—Forgách házaspárnak négy gyermekét említi Kerekesházy: Anna Máriát, ki 1685-ben született és 1756-ban Budán halt meg, Apponyi Lázár nejét; Sándort, ki kuruc kapitány volt Forgách Simon ezredében; Ádámot, kinek neje Bedekher Mária grófnő volt, de utódaik nem maradtak; és végül Jánost, kinek neje Pongrácz Eszter volt. Ennek a házaspárnak a fia volt Gvadányi József gróf (1725—1801) a költő. Valamennyi testvér állítólag Rudabányán született. Ebből úgy látszik, hogy ha ez az adat helytálló, hogy Szendrő előtt Guadagninak Rudabányán volt a családi otthona. Podhradszky József egy 1853-ból való cikkében azonban azt említi, hogy Guadagni 1684-ben már szendrői „várnagy" és 1687-ben is ott van említve.

3 E kéziratból most kitűnik (1697. szept. 7. levél az adminisztrációhoz) hogy Gvadányi ekkor már 14 éve volt parancsnok, tehát valószínűleg 1683 vagy éppen 1684 óta. 2. Kereskesházy József: Hogyan lett magyarrá Gvadányi családja. = Magyar Családtörténeti Szemle 1939. V. évf. III. szám (május) 76 — 80. 1. 3. Podhradszky József: Közlemény a Gvadányi nemzetségről Magyarországon. = Magyar Academiai Értesítő, 1853, XIII. évf. II. sz. (april) 110—111. 1. 410