AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda a 17—18. században I.

irodalom többféleképpen vélekedett: Hajnóczi R. József szerint Ficker gyámapja volt a nyomdásznak, Rexa Dezső szerint csak pártfogója, Gulyás Pál szerint kétségtelenül apósa.

64 Az iratok Gulyás feltevését igazolják: Ficker Lorenz Brewer első feleségének, Anna Pechnek volt a mostohaapja.

65 Személyét, tevékenységét érdemes részletesebben ismertetnünk, mert igen tanulságos a vagyonok keletkezése és a Lőcsét naggyá tevő lengyel— magyar kereskedelem szempontjából. Ficker ausztriai származású volt, s akkor még elég szegény, amikor feleségül vette a késmárki kereskedő, Johann Pech özvegyét, Margarethát.

66 Kereskedelmi tevékenysége révén fokozatosan egyre gazdagabb lett. Nevét a szepesi kamara egy 161 l-es, II. Mátyás királynak küldött vizsgálati jelentése is megörökítette, nem éppen dicséretes módon: a jelentés szerint „Fiekler Mihály lőcsei polgár, Guttschmittel Zacharias késmárki bíró és Sebestyén testvére Lengyelországba bort és eleséget szállítanak bizonyos Kromorofszky nevű egyénhez, ki hamis pénzt és hamis új garasokat veret, s azok az áruk fejében olyan pénzt az országba szándékosan hoznak."

67 Azonkívül több más személy rezet szállított a lengyel kereskedőnek, Sontags iglói polgár például úgy, hogy 40 Ft értékű rézszállítmányért 400 Ft értékű hamis pénzt kapott. Kromorofszkynak Késmárkon is volt megbízottja, aki sokakkal kereskedve terjesztette a hamis pénzt.

68 Országgyűlési törvényeink a 16 — 17. században tiltották az idegen pénz behozatalát, különösen a rossz lengyel pénzét. A büntetés fejvesztés volt. Kérdés azonban, hogy a sokszor megújított törvény valaha is átment a gyakorlatba. Több törvényünk arra mutat, hogy nem: a lengyel pénz általános elterjedésére következtethetünk a lengyel garas értékének a magyar forinthoz viszonyított leszállításából. A lengyel péns használatának szigorú tiltása mellett az is előfordult, hogy egyes megyék (például Abaúj vármegye 1612-ben) bünetés terhe mellett követelték a lengyel pénz elfogadását. Ennek magyarázata az lehetett, hogy nem vertek annyi magyar pénzt, amennyi a forgalom lebonyolítására elég lett volna, így a határszéli kereskedelem a rosszabb lengyel pénzre is rá volt utalva.

69 64. Hajnóczy R. Józsefi, m. 34. p., Gulyás i. m. II. rósz 132. p., Rexa Dezső ismertetése Hajnóczy R. József kalendárium-kiadásáról: Irodalomtörténeti Közlemények 1910. 124-125. p. 65i A rokoni kapcsolatról Samuel Günther, az evangélikus gimnázium rektora, későbbi lőcsei evangélikus pap jóvoltából tudunk. Günther, Lorenz Brewer unokája egy birtokigény jogosultságának kimutatása céljából igazolást kért a városi tanácstól a Brewer- és Ficker-családok genealógiájáról. L. OAL XXI. 11. Tan. jkv. 1693 — 1703. 560 — 563. p. 1700. június 8-i bejegyzés. — Samuel Günthernek a Brewer családtól való leszármazását már a következő mű is említette: Andenken an die 300 Jährige Jubelfeier der evangelischen Gemeine in der k. Freistadt Leutschau. Lőcse 1844. 85. p. 66. Az 1700-as tanácsülósi jegyzőkönyv fent idézett helye, továbbá az ausztriai származásról Hain i. m. 378. p. Vagyoni állapotáról Ficker 1632-es hagyatéki leltára: OAL XXI. 50. Hagyat, lelt. 1604-1698. 32-36. lev. 67. Divald József: Adalékok a szepesi bányászat történetéhez a XVII-ik század elején. = Történelmi Tár 1878. 674. p. 68. Divéky Adorján: Felső-Magyarország kereskedelmi összeköttetése Lengyelországgal főleg a XVI-XVII. században. Bp. 1905. 30. p. 69. Uo. 26, 28, 32 — 33. p. Meg kell említenünk, hogy kisebb mennyiségben Lorenz Brewer birtokában is volt lengyel pénz. L. MKSzle 1977. 175. p. 24 OSZK Évkönyve 369