AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

tan református érdekeltségű volt, akár Németújvárra, Pápára vagy Somorjára gondolunk. (Tejfalun csak kalendáriumok jelentek meg tudomásunk szerint.) Most tehát, amikor Wechel András Somorjáról Kőszegre helyezte át nyomdáját, váltásnak lehetünk tanúi a kálvinitól a lutheránus irányzat felé. Kőszeg városa 1649-ig osztrák hatóságok alá tartozott, bár egyházilag a dunántúli református egyházkerület tagja volt. Éppen 1650-ben csatolták vissza Magyarországhoz, tehát akkor, amikor Wechel András áttelepedett Kőszegre. Wechel átköltözésével párhuzamosan történt, hogy a sopronvasvármegyei evangélikus egyházkerület kibővült a korábban a dunántúli református egyházkerülethez tartozó, és most önálló egyházmegyévé szerveződő kőszegvidéki német evangélikus egyházmegyével, 1649-ben. Wechel András ennek a nagyobb jelentőségre szert tett sopron-vasvármegyei evangélikus egyházkerületnek lett hivatalos, consistoriális nyomtatója.

77 Wechel német kalendáriumot aligha nyomtatott, tudomásunk szerint ugyanis nem is volt fraktúr betűje, a kalendáriumokat Bécsből hozatta a város. Sztripszky megjegyzi, hogy Wechel az átköltözéssel jól számított, mert a kőszegi nyomdát valóban a szükség teremtette meg, és így érthető, hogy 17 évig tudott fennmaradni. A magyar ajkú evangélikusok történetében Kőszegnek nem egy kiváló alakja vitt vezető szerepet, mint Nagy Benedek, vagy Zvonarics Mihály és éppen ezeknek révén volt szerepe a kőszegi nyomdának is. Előbb Csepreg volt az evangélikus szellemi központ, de ennek nyomdája 22 évi működése után 1643-ban megszűnt, és ezután egészen 1651-ig az evangélikusoknak nem állt rendelkezésükre sajtó. Sztripszky hibásan következtet, amikor azt állítja, hogy a megszűnt csepregi sajtót egy darabig a tejfalusi majd somorjai pótolta:

78 szemben a csepregi sajtó evangélikus profiljával a két utóbbi műhely református elkötelezettségű volt. Hogy mit termelt Wechel András kőszegi nyomdája a naptárakon kívül, nem tudjuk, de feltételezhetjük, hogy a magyar evangélikusok számára adott ki könyveket, bár ezek közül sajnos egy sem maradt fenn. Amint láttuk is, a kis nyomda betűkészlete a sokévi használattól, költöztetéstől nagyon elkopott. Már 1659. február 5-én azt tapasztaljuk, hogy az egyház támogatta őt szegényes sajtójának bővítésében. A feljegyzés szerint: „Typographiához igen kívántatik három mázsa betű, mellyet köll bízni Somogyi András uramra, mellyet ő kegyelme meghozatván, assecurálljuk annak megfizetésére." (Ennek a felújításnak a nyoma természetesen még nem tükröződhetett az 1659. évre szóló naptáron.) Bár Wechel András kezdettől fogva az evangélikus egyház félhivatalos nyomdásza lehetett, ezzel a funkcióval hivatalosan csak 1663-ban bízták meg, mert ez év február 9-től a városi jegyzőkönyv szerint „a Dunán inneni Consistorium typusa reá bízatott." (Vagyis a sopron-vasvármegyei evangélikus egyházkerületé.) Három legénye volt, akik munkájában segítették.

79 De a város is segített a kis nyomda föllendítésén, mert amikor 1663. február 9-én rábízták a Consistorium típusát, Wechel nagyobb házhelyet kért és kapott a várostól a nyomda bővítésére. A többszöri felújítás ered77. Zoványi i. m. 348, 349, 553. 1. 78. Sztripszky, Vasi Szemle 117. 1. 79. Uo. 120. 1. 329