AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa

menyeképpen Wechel András új betűkészlettel kezdett nyomtatni a régiek helyett, és ezekkel a betűkkel — tehát a dunáninneni Consistorium típusaival — nyomtatta 1664-ben azt az üdvözlőverset, amellyel Tieftrunck Dániel köszönti Reiser Antal pozsonyi lelkészt.

80 Ez az üdvözlő vers egyetlenként maradt fenn a nyomdának ebből a felújítás utáni korszakából, amint arra már Sztripszky is felfigyelt. Ez a nyomdai felszerelés és betűkészlet semmi közösét nem mutat a korábbival, a betűkészletek teljesen kicserélődtek, iniciálét vagy díszt pedig ebben a nyomtatványban nem alkalmazott a nyomdász. A nyomda tulajdonviszonyaival kapcsolatban megállapítható, hogy míg a Wechel-család Tejfalun és Somorján feltehetőleg tulajdonosa volt a nyomdának, Kőszegen, attól kezdve, hogy a régi nyomda felszerelését előbb 1659-ben felújították, majd 1663-ben rábízták az evangélikus egyházkerület betűit, többé már nem tulajdonosa, hanem valószínűleg csak faktora lett a nyomdának. Wechel András 1665-ben már nem volt életben, mert a városi jegyzőkönyv február 27-ről azt az intézkedést adta hírül, hogy „nézzenek utána a Praedikátorok, micsoda assecuratio mellett hagyták a Typust az asszony kezén. Viseljék is gondját a Typusnak, és keressenek a könyvek nyomására elegendő alkalmas embert." Az özvegy úgy látszik hatalmas pártfogóra talált Vitnyédi Istvánban, Zrínyi Miklós udvari emberében, mert ugyanott 1668. augusztus 2-án „Vitnyédi uram levele publicáltatik az typográfus promotioja felől", tehát új nyomtató került Wechel helyébe. Már az újonnan munkába álló nyomdász kapta a nyomda céljaira a következő összeget: Simonyi János számadása szerint 1668. augusztus 28-án „Tisztelendő Fisztrovicz György püspök úr és a venerabile Consistorium akarattyából adtam a typusra fi. 150."

81 (Fisztrovicz György kőszegi lelkész 1665 és 1669 között volt a sopron-vasvármegyei evangélikus egyházkerület püspöke.) Sajnos, sem a nyomdász neve, sem kiadványai nem maradtak fenn. Az 1670 táján itt is működő katolikus visszahatás folytán a sajtó ekkor bizonyosan megszűnt, és legközelebb a Dunántúlon csak az 1700-as években alapítottak nyomdát. A kőszegi nyomda termékei közül valószínűleg azért maradt fenn olyan kevés, mert 1673-ban itt megindult — a pozsonyi egyházi törvényszék intézkedésére — a szándékos könyvpusztítás. Csak kötéstáblában menekült meg az 1659. évi kalendárium, csonkán, és az 1664. évi üdvözlő verset is csak a század elején találta meg Vigyázó Ferenc. Az egykor, 1615-ben a bécsi Fidlertől vásárolt betűket tehát legutoljára az 1659. évre szóló kőszegi naptárban láthattuk viszont, elkopott, deformált alakjukban. A nyomda nem rendelkezett matricával, ellenkező esetben ugyanis szükség szerint újra lehetett volna önteni a használatban elkopott betűket. Ennek azonban semmi nyomát nem látjuk. Pápán még jó állapotban volt a betűanyag, a további állomáshelyeken azonban gyors ütemben romlott, végül alig olvashatóvá vált a nyomtatott szöveg. Bár 1619-ben átmenetileg matricával rendelkező betűöntő működött Németújvárott a 80. Uo. 121. 1. Megadja a fennmaradt egyetlen példány külsejének részletes leírását is (MTAK: RMIr II 391 jelzeten). 81. Sztripszky, Vasi Szemle 120. 1. 330