AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945—1974 (Tervek és eredmények)

alkalmas munkatársakat mozgósítani lehetne." Ez magyarázza — mondja a jelentés — hogy „a tulajdonképpeni központi feladatok, így a magyar könyv története, a magyar olvasási kultúra története, a magyar könyvtári kultúra története és mai időszerű problémái, továbbá a nemzeti bibliográfia hiányzó része, a szomszédnépek irodalmának magyar bibliográfiája, az országban levő külföldi folyóiratok lelőhelybibliográfiája, a magyar bibliográfiák bibliográfiái, vagy az Országos Széchényi Könyvtár feladatköre és működése a magyar könyvtárügy mai fejlődésében, és más fontos könyvtárpolitikai, könyvtártani problémák nem kapnak kellő helyet és súlyt a könyvtár tudományos munkájában. Ezeket a feladatokat a könyvtár vagy tervbe sem iktatja, vagy pedig kellő támogatás biztosításával (pl. kutatónap engedélyezése) nem mozgósít kidolgozásukhoz elegendő számú munkatársat." Elmarasztalja a jelentés a könyvtár vezetőit azért is, mert a tudományos feladatok végzéséhez külső támogatást igényelnek (MTA), és szóvá teszi a kutatónapok tervszerűtlen engedélyezését, gyakori eredménytelenségét. A felülvizsgálat megállapításai a könyvtár munkatársai körében élénk visszhangot váltottak ki. A július 17-én tartott osztályvezetői értekezleten

112 Waldapfel Eszter mb. vezető utalt arra, hogy a jelentés fogadtatása a Könyvtárügyi Tanács ülésén sem volt egyértelmű, ezért az az elhatározás született, hogy az OSZK maga készítsen munkájáról egy belső helyzetképet.

113 Ebben természetesen külön fejezetben kerül elemzésre a tudományos munka, az egyéni kutatói tevékenységet is beleértve. Tiltakozott a jelentés azon megállapításai ellen, hogy túl sok az egyéni érdeklődós alapján kutatott téma, hangsúlyozta, hogy a tudományos munkában az egyéni érdeklődés érvényesülése nem gátolható meg. A kutatónapok felülvizsgálatának szükségességét azonban ő sem vitatta, sőt az év végén, a december 10—11-én folytatott osztályvezetői értekezleten

114 az addigi gyakorlatot maga is elmarasztalta. Waldapfel Eszter már sokszor idézett tanulmánya így tekint vissza az 1957-ben kialakult helyzetre: „Az út, amelyen a könyvtár kezdetben homályban botorkálva, új vágásokat keresve és új ösvényeket taposva haladt, ma már — ha göröngyös is, telve buktatókkal — világosan áll könyvtárunk előtt." A tudományos tevékenységet fokozni kell — írja — az elméleti könyvtártudományi problémák kidolgozása és a bibliográfiai tevékenység mellett a könyv- és könyvtártörténetre, de mindenekelőtt ,,saját múltunk tudományos feltárására" kell az erőket összpontosítani.

115 Az osztályvezetői értekezletek jegyzőkönyvei azonban nem támasztják alá ezt a kikristályosodottnak tűnő álláspontot. Az egyik hozzászólás éppen azt fogalmazta meg,

116 hogy a fontos elvi kérdések nincsenek tisztázva. Nincs eldöntve, hogy muzeális könyvtár vagyunk-e, vagy közművelődési, OSZK Irattár. Semmi sem utal arra, hogy az Önvizsgálatra sor került volna. 1957-ben 45 kutatónapból 25-öt munkatervi feladatok megoldására fordítottak. Ezért helyesebbnek vélte, hogy kutatómunkára a munkaterv keretében biztosítsanak heti 8 órai időt, valóbani kutatónapot csak az osztályvezetők élvezhessenek. OSZK Irattár. Waldapfel Eszter i. mű. 43.1. Osztályvezetői értekezlet 1957. szeptember 10. OSZK Irattár. 112. 113. 114. 115. 116. 172