AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos tevékenysége 1945—1974 (Tervek és eredmények)

nincs meghatározva az OSZK-nak mint nemzeti könyvtárnak a feladatköre sem. Ebből és más megnyilvánulásokból is arra következtethetünk, hogy 1957 végén intézményünkben nem állt még világosan megfogalmazva az az út, amelyen a könyvtárnak haladnia kellett volna. Az 1957-ben végzett tudományos munkáról szűkszavúan nyilatkozik az éves beszámoló. Általában a már megkezdett bibliográfiai tevékenység folytatásáról ad számot, megemlítve a latin kéziratkatalógus munkálatait, ós a másodfokú bibliográfia 1956 —1957-es anyagának gyűjtését. Egész röviden, csak felsorolásszerűen jelzi, hogy a könyvtárban milyen tudományos munkaközösségek tevékenykedtek (Országos Osztályozó Bizottság, címleíró példatári, könyvtár jogi, könyvtörténeti és sajtótörténeti munkaközösségek), de még csak nem is utal munkájuk tartalmi vonatkozásaira. Az év egjdk legnagyobb eredményeként a majd 1958-ban megjelenő, 1957-es első Évkönyv összeállítása könyvelhető el. Összegezés Az OSZK tudományos tevékenységében — még ha folytatódott is később a munkák egy része — 1957 végével lezárult egy korszak. Azt, hogy ezek az évek, különösen 1951 óta, telve voltak tervekkel, kezdeményezésekkel, aligha szükséges az elmondottak után bizonygatni. Annál inkább felvetődik az a kérdés, hogy a megindult munkálatokban milyen eredményeket sikerült elérni és ezek milyen értéket képviseltek. De választ kell adnunk arra is, hogy mi volt általánosságban a felszabadulás utáni ezen első korszak jelentősége a mai szemmel nézve, illetve a későbbi fejlődós szempontjából. * 1. Az ún. elméleti könyvtártudományi munkaközösségek tevékenységéről nehéz véleményt alkotni. Nem állnak részdokumentumok rendelkezésre, a jelentések pedig olyan általánosságban fogalmaznak, hogy azokból nem lehet felelősségteljes következtetéseket levonni. Kétségtelen, hogy a jószándék, a szocialista könyvtárügy segítésének kívánalma hozta őket létre. Szükségesnek látszott ez az OSZK belső munkájának támogatására, de benne volt a Módszertani Osztály által később átvett funkció, a külső könyvtárak segítésének kötelezettsége is. Feltétlenül hasznos volt e munkaegyüttesek szervezése abból a szempontból is, hogy az egyes könyvtári területek szakértőit mozgósította és figyelmüket ráirányította arra, hogy a szocialista könyvtárügy, a modern könyvtári tevékenység nem nélkülözheti a részmunkák elméleti megalapozását. Komolyabb eredményeket azonban ezek a közösségek nem tudtak felmutatni. Waldapfel Eszter itt „saját hibáinkra" és a társkönyvtárak megfelelő támogatásának hiányára hivatkozva úgy ítéli, hogy a munka „igen lassan haladt előre, és csak kevés eredményt tudott felmutatni."

117 Es 117. Waldapfel Eszter i. mű. 39-40. 1. 173