AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Könyvtáros pályák és sorsok (Honti János, Hevesi András, Sárkány Oszkár)

Goriupp Alisz családi gyászeset, majd ezután tíz havi tanulmányi szabadságra Bécsbe távozott — ő, ti. Rédey Tivadar — vette át a Hírlaptári osztály íffazfif atasat, igen kevés munkaerővel. Ezután osztották be hozzá, illetve a Hírlaptárhoz Hevesi András gyakornokot, de ő sem sokáig maradt ott, külföldre szóló ösztöndíjjal Párizsba utazott. Viszont a Hírlaptárban töltött idő alatt igen sokat és eredményesen dolgozott. Párizsban Hevesi András közben nem csak ,,élt", nem csupán gyönyörködött az akkori világ fővárosának fényeiben, hanem a szó mindennapi értelmében dolgozott is. A 8 Órai Újsága párizsi tudósítója lett, s az állami kiküldetés céljához illő bibliográfiai tanulmányon munkálkodott. Es Párizsban milyen szakmai sikert mondhatott magáénak? Megírta A magyar vonatkozású francia színdarabok bibliográfiájá-t, amit a Magyar Könyvszemle 1929-i évfolyama közölt (64—86. 1.): 55 tételben filológiai adatokkal, jegyzetekkel, tartalmi ismertetésekkel (annotációkkal), igen jellemző idézetekkel olyan bibliográfiai tanulmányt tett közzé, amely még ma is párját ritkítja, s amit Kőhalmi Béla később a bibliográfia,,rangemelésének" nevezett.

49 Hevesinek e bibliográfiai tanulmányával az volt a célja, hogy a francia színházi közönség Magyarországról való ismereteit gyűjtse össze, ezért nem vette figyelembe azokat a magyar szerzőktől származó színműveket (Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Lengyel Menyhért, Fodor László stb.), melyek minden magyar vonatkozás nélküliek voltak, bár a párizsi színpadokon előadásra kerültek. E fontos bibliográfiai tanulmány közzétételét különben Lukinich Imre igazgató is pártfogolta, hiszen ezekben az években ő volt a Magyar Könyvszemle egyik szerkesztője. Miután sok szerencsét kívánt Hevesinek e fontos tudományos feladat megoldása alkalmából, Rédey Tivadart, a Magyar Könyvszemle tulajdonképpeni szerkesztőjét kérte meg arra, hogy a folyóiratban minél előbb jelentesse meg Hevesi tanulmányát.

50 Ugyanakkor tudta már, hogy sem Hóman főigazgató, de ő sem áll ki Hevesi alkalmaztatása mellett. Es mi volt tovább ? Hogyan alakult a jövő ? A harmincas évek egyre riasztóbb jeleire, ,,a százezer esztendős ösztönök zajos zsibongására" ő is csaknem azonos szavakkal reagált, mint Halász Gábor, Honti János, Sárközi György, Szerb Antal: ebben a helyzetben csak „a racionalizmus fényei" válaszolhatnak. Mint író, mint a Nyugat egyik legkiválóbb kritikusa mit is mondhatott volna ? Befejezve könyvtárosi, állami ösztöndíjas munkáját hazatért, s különféle budapesti lapok munkatársa lett, többek között a Budapesti Hírlap c. napilap rovatvezető munkáját vállalta. Ezekről az időkről írta meg szinte 48. Kora délután megjelenő budapesti napilap volt. 49. Kőhalmi Béla: A bibliográfia rangemelése. = Magyar Könyvszemle. 1961. 2. sz. 129 — 147. 1. 50. Ugyanakkor Hóman Bálint azt sem titkolta Lukinich Imre igazgató előtt, hogy Hevesi András további — tehát 1929 utáni — alkalmazására nincs kilátás, tehát „jövője érdekében igyekezzék másutt elhelyezkedést keresni." 31/1929. sz., OSZK Irattár. 134