AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda második korszaka (1637—1658) és utóélete

hatósága alá tartozó ún. „román nyomda". Valójában a fejedelem cirillbetűs nyomdája nem volt különálló műhely, amely a fejedelmi nyomda törzsrészétől külön lett volna elhelyezve, ellenkezőleg: a két cirillbetűs kötet határozottan azt bizonyítja, hogy a cirill betűkészletet és a jellegzetes díszeket a nyomda többi, korábban meglevő részével egy helyen tartották és egyidejűleg használták; a cirill készlettel együtt feltűnt, valamint a régóta meglevő állományhoz tartozó cifrák teljes mértékben keveredtek, nemcsak egy köteten, de egy-egy lapon belül is. Ezt már GULYÁS is felismerte.

49 Meg kell azonban jegyezni, hogy nagy valószínűséggel a fejedelmi nyomda cirillbetűs román nyomtatványaihoz kell sorolni az 1656-ban kiadott Skutuli katikului (Katekizmus pajzsa) (138) című kötetet is, amely három művet foglal egybe — köztük az először 1642-ben kiadott első cirillbetűs heidelbergi káté 2. kiadását is. E kiadványhoz azonban nem sikerült hozzájutnom, megvizsgálására nem volt lehetőségem. így nyomdai hovatartozását illetően csak feltételezhetjük, hogy a fejedelmi nyomdában készült.

50 Feltételesen a nyomda cirillbetűs nyomtatványai közé sorolható még a VEEESS által említett Diploma sacerdotihus valachinis datum (a román papoknak adott diplomák) (126). Minthogy azt tudjuk, hogy román nyelvű, feltételezhetjük, hogy cirillbetűs. Jelenleg egyetlen példánya sem ismeretes, az utolsó 1849-ben megsemmisült. VERESS

51 feltételezte, hogy nem önálló könyvről van szó, hanem ezek az erdélyi román vladikák részére fejedelmeinktől kiadott különböző kinevező oklevelek lehettek egyes lapokon, amelyeket talán később egy kötetbe kötöttek. Amennyiben azonban valóban volt köztük 1659-ből való oklevél is, akkor annak gyulafehérvári eredetét nem lehet elfogadni. 1656 után nem jelent meg újabb cirillbetűs kiadvány a fejedelmi nyomdában. A szakirodalom számontartotta ugyan, hogy még a 17. század utolsó két évtizedében is jelentek meg cirillbetűs kiadványok Gyulafehér várott, de kérdéses volt, hogy ezeket összefüggésbe lehet-e hozni a fejedelmi nyomdával az 1658. évi pusztulás után. HEREPEI erre vonatkozóan azt állította, hogy az a nyomtatóműhely, amely ezeket létrehozta, tulajdonképpen az I. RÁKÓCZI György által alapított nyomdában gyökerezett, amelynek helyreállításáért APAFI fejedelem alatt olyan sokat küzdött KOVÁSZÜSTAI Péter, TISZABECSI Gáspár és TOFAEUS Mihály református püspök. Ez a műhely azonban észrevétlenül a görög-keleti egyház kezébe ment át.

52 JUHÁSZ bővebben foglalkozott a cirill készlet sorsával. APAFI Mihály követelte BRANKOVICS Szávától, hogy a „gyulafehérvári román nyomdát mielőbb régi fényébe állítsa vissza" — itt már jogos külön román nyomdáról beszélni, hiszen a műhely többi felszerelése már egybeolvadt ekkorra a Kolozsvárra került Szenczi Kertész Ábrahám-féle és a Heltai-féle nyomdák anyagával, amint arról a nyomda utóéletéről szóló részben szó lesz. 49. GULYÁS i. m. II. 160. 50. Az 1656-os Skutuli katikizului-ban levő kátét újra kiadta Georgiu BARITITJ: a cirill szöveget latin betűkre átírva (vö.: BARITITJ, Georgiu: Gatechismulu calvinescu imposu . . . Sibiu 1879. 139. 1. 51. 126; VERESS: Bibliográfia 171. sz. és uő: Erdély ... 23. 1. 52. HEREPEI J.: Adattár I. 528. 1. 303