AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy fejezet 1848-i sajtónk történetéből: Julian Chownitz „Die Opposition"-ja

Ha viszont az ilyen beállítottságú olvasók meglétén nincs miért csodálkoznunk, még kevésbé csodálatos, hogy az Oppositiont érdeklődéssel tanulmányozta például BATTHYÁNY miniszterelnök is, akitől pedig mi sem állott távolabb, mint hogy megszívlelje azokat az észrevételeket, amelyekkel a radikális lapok — köztük nem utolsósorban az Opposition is — kísérték kormányának tevékenységét. Jóllehet az Opposition szerkesztősége, amikor kiderült, hogy BATTHYÁNYÍ olykor az Oppositionba mélyedve lehet látni a Széchenyi-ligetben, kapott az alkalmon, s az egyik következő lapszámban sietett azután e legmagasabb állású olvasójának — meg egy füst alatt mindjárt az ő kollégáinak is — lelkükre kötni, hogy csak olvassák is a lapot a jövőben is szorgosan, s jótanácsaiból merítsenek kellő okulást.

61 A kollégák pedig — mit tehettek mást?' — csakugyan olvasták a lapot maguk is. Mert ha okulni ők sem akartak is belőle, azt, hogy közvéleményformáló tényező, maguk sem vitathatták el. Mint ezt a sorok között még a baloldaltól BATTHYÁNYnál is távolabb álló MÉSZÁROS Lázár hadügyminiszter is elárulja nékünk emlékirataiban, amelyekben a forradalom sajtójáról így ír: ,,A hivatalos lap [a Közlöny] ... a legunalmasabb, sőt unalmasabb volt talán a .Wiener Zeitung'-nál [is]. A minisztérium szeretett volna egy ízletesebb, a közvéleményt kifejtő lapot teremteni, azonban nem sikerült, s így az ,Oppositiók' s a ,Márciusok' bátran charivárizhattak." ,,A pesti közönség . . . pedig a temérdek falragasz, bulletin, Extrablatt, karikatúra, továbbá az élcet kereső ,Március' meg az »Opposition', .Kossuth Hírlapja', ,Der Ungar', a ,Pesti Hirlap'-ban és a sok hazug röpiratban elég mulatságot és tápot lelt."

62 CHOWNITZ, ha olvashatta volna ezeket a sorokat, talán zokon vette volna, hogy MÉSZÁROS az ő közvéleményformáló munkásságát charivarizálásnak (magyarul: macskazenélésnek) minősítette (ámbár MÉSZÁROS nézeteinek ismeretében bizonyára nem lepődött volna meg ezen). Azt azonban, hogy MÉSZÁROS az ő lapját együtt említette a Marczius Tizenötödikével, a Kossuth Hirlapjávsd és a Pesti Hirlapipsd, nyilván méltányosnak tartotta volna. És joggal. Mert kétségtelen, hogy MÉSZÁROS, mikor ezt tette, túlértékelte az Oppositiont, de az is kétségtelen, hogy CHOWNiTznak az Opposition képében néhány hónap leforgása alatt olyan minden más egykorú magyarországi német lapot felülmúló orgánumot sikerült teremtenie, amely alkalmas lehetett arra, hogy a továbbiakban, az ellenforradalom fegyveres támadásának megindulása után az önvédelmi harc szervezésének is hatékony eszközévé váljék. Es az Opposition az 1848 szeptemberét követő nehéz időkben csakugyan ezzé is lett — de immár megalapítója és szellemi atyja, CHOWNITZ nélkül. CHOWNITZ ugyanis augusztus második felétől fogva mindinkább ráérzett arra, hogy az ellenforradalom fegyveres fellépésének a veszélye távoli fenyegetésből közvetlen eshetőséggé kezd átalakulni. Ez pedig mélységes aggodalmakat keltett benne. Hiszen abban, hogy a BATTHYÁNYkormány Béccsel megegyezést kereső politikája képes lesz elhárítani az ellenforradalmi veszélyt, mint kezdettől fogva nem, úgy ekkor sem tudott bízni. Ennek a politikának egy olyan erélyesebb politikával történő esetle61. Opp. 1848. jún. 17. 59. sz. 243. 1. 62. Mészáros Lázár emlékiratai. Közrebocs. SZOKOLY Viktor. I. Pest, 1867. 247. 1. 486