AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy fejezet 1848-i sajtónk történetéből: Julian Chownitz „Die Opposition"-ja

megalapítóját és titkárát CHOWNITZ kezdetben erősen támadta s május második felében átmenetileg ennek ellenére is befogadta munkatársi gárdájába, egy hét elteltével azonban már kirekesztette dolgozótársainak sorából.

33

S voltak az Oppositionn&k más alkalmi munkatársai is, az illetők által használt betű- és névjeleket, valamint álneveket azonban egyelőre nem sikerült megfejtenünk. (Bizonyosra vehetjük viszont, hogy a kisebb hírek és megjegyzések alján több ízben is feltűnő G. betű magát CHOWNiTZot jelöli, amint a lap névtelen vezércikkeit és egyéb a szerkesztőség nevében közzétett hosszabb lélegzetű eszmefuttatásait is éppúgy néki tulajdoníthatjuk, akár a nevével vagy névbetűivel jegyzetteket.)

34 CHOWNITZ azonban nem érte be azzal, hogy pusztán helybéli munkatársakra támaszkodva szerkessze lapját, hanem — egyéb lapszerkesztőkhöz hasonlóan — arra törekedett, hogy olvasóit a távolabb történtekről is friss és megbízható hírekkel lássa el. Igyekezett hát minél előbb vidéki hírszolgáltatókat és alkalmi levelezőket is szerezni Oppositionja, számára, s fáradozása eredményeként május végétől, június elejétől néhány jelentősebb magyarországi városból — főképpen Pécsről, Nagykanizsáról, Komáromból és Pozsonyból — többé-kevésbé rendszeresen tudósító hírközlők — sajnos általában szintén csupán jelekkel jegyzett — híradásai is kezdtek feltünedezni lapjában, s vidékről is számosan fordultak hozzá közérdekű javaslataikkal és személyes panaszaikkal.

35 33. BEYSE először 1848. máj. 19-én (34. sz. 135 — 136. 1.) jelentkezett egy névtelen cikkével az Oppositionh&n, amelyben védelmébe vette és dicsérte a kormányhoz bizalmi petíciót benyújtó pesti polgárok megmozdulását elítélő Oppositiont és Marcziust. (Hogy ez a névtelen cikk tőle származik, arról CHOWNITZ alább idézendő cikke tájékoztat.) A továbbiakban a feltehetően ugyancsak BEYSÉre utaló B. betűjel kisebb hírek ós politikai kommentárok alján máj. 20. és 26. között fordult még elő az Opposition hasábjain (máj. 20. 35. sz. 138. 1., máj. 23. 37. sz. 150. 1., máj. 25. 39. sz. 159. 1., máj. 26. 40. sz. 163. 1.). CHOWNITZ azonban hamarosan elkergette az állandó munkatársának felkínálkozó BEYSÉt — mint utóbb állította — „kommunista tendenciái és egyéb haszontalanságai" miatt (Opp. 1848. júl. 18. 84. sz. 340. 1.). 34. A feloldatlanul maradt betűjelek, álnevek, névbetűk és sziglák közül 18 többször, 51 pedig csak egy-egy ízben fordul elő a lapban. — Az említett G. jel jún. 27-én, jún. 30-án és szept. 21-én szerepelt az Oppositionh&n. Hogy e jel mögött CHOWNITZ rejtőzött, arra bizonyítékul szolgálhat a szept. 21-i C-vel jelölt cikk; ez ugyanis a jelek szerint ugyanazon STEINMETZ nevű pamfletista és könyvterjesztő ellen íródott, aki június elején a belügyminiszterhez címzett röplapot adott ki CHOWNITZ ellen s akit emiatt az Opposition szerkesztője annak idején megbélyegzett (1848. jún. 10. 53. sz. 210. 1.). (Az Opposition szept. 21-i cikke viszont JELLACIC proklamációjának terjesztését hányta szemére STEiNMETZnek.) 35. Pécsi hírekkel egy U. betűjelet használó személy látta el CHOWNiTZot, Nagykanizsáról J., Komáromból pedig Sz. jellel jegyzett tudósításokat kapott az Opposition július és augusztus folyamán többször is. Valószínű, hogy a máj. 29-én (42. sz. 171 1.) Pozsonyból B. jellel jelentkező szerző BANGYA János, a Städtische Pressburger Zeitung szerkesztője lehetett, mivel tudósításában már említést tett folyamatban lévő sajtóvétségi ügyéről, ilyen ügye pedig Pozsonyban egyetlen B. betűvel kezdődő nevű személynek, BANGYÁnak volt (vö. SARLÓS Béla: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Bp. 1959. 54—57. 1.). Azt viszont — noha feltételezzük — már kevésbé határozottan állíthatjuk, hogy a Freund aláírással jún. 1-én ugyancsak pozsonyi híreket szolgáltató levél szerzője is BANGYA volt, a jún. 11-én Pozsonyból jelentkező — s előbb B. C, majd (a cikk 480