AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Petőfi Sándor és a magyar irodalmi múlt („Széphalmon" c. versének értelmezése)

A Széphalmon lényegében véve tehát jambusvers, Az apostol előkészí­tője, inkább, mint a hasonlóan szabadvers Homér és Osszián, amely anapaes­tusaival pergőbb, élénkebb sorokban rajzolja elénk két költő, két egymással ellentétes kedélyállapot világát. A Széphalmon költőjének alap-magatar­tása : a felháborodás; amely a pusztuló kert rajzolásakor átcsap az elégiába, KAZINCZY Ferenc méltatásakor az ódába, a vers befejezésében a szarkaszti­kus hangvételbe. A hangulatilag csapongó vers szókincse különféle nyelvi rétegekből tevődik össze; PETŐFI szavai hol a múltból származnak, hol a költő nyelv­alkotó zsenijének köszönhetik létüket: Köznyelvi eredetűek: piszkos, nyávogó, kamra, ronda, lom, dolgozik, fizet, fázott, éhezett, köszönet . . . Szaknyelvi eredetű: haszonbér . . . Irodalmias: szívetszaggatólag, mosolyg, szellem, nyugodalom, sír­halom . . . Az összetett szavak expresszivitását újólag hangsúlyozzuk. A nemzet­előtagú szavak alkalmi összetételek, de éppen egyszeriségük miatt rendkívül hatásosak. S mert két ízben is ugyanaz az előtag, így a nemzet az érdekeltek figyelmét is jobban fölhívja magára. Emellett ki kell emelnünk, hogy a kü­lönféle nyelvi rétegből származó szavak ellenpontozva erősítik egymást. A szólás-jellegű mondat: ,,egy hajtásra hosszút iszik" a biblikus „keserűség pohara" kifejezéssel lesz láttatóbb, érzékletesebb. A kontraszthatást szol­gálja, hogy a magasztos hangvételű mondatra (Azon szobában, Melyben Kazinczy Ferenc élt s kilehelte tiszta lelkét) szinte rácsap a köznyelvi, majdnem prózai mondat (Most piszkos nyávogó porontyok Hentergenek). A költő mértéktartóan használja az elbeszélő múltú igealakot (elvadu ­lának, állíttatá, szivá, tartá, vala), tudatosan adva fennkölt színezetet azok­nak a mondatoknak, amelyek valamilyen módon KAZINCZY Ferenccel köz­vetlen kapcsolatban vannak. A szarkasztikus és illúziót romboló mondatok igéi, amennyiben múlt idejűek: -t, -tt jelűek. PETŐFI e versének előzménye a VILÁGOSSÁGOT. Ami ott töprengés, hamleti kérdésföltevés, itt felháborodás, gúny. Folytatója a Készülj, hazám!, amely heinei gúnnyal 20 fordul a tétovázó—következetlen hazához; az Ausztria, amely továbbemeli a Széphalmon fölháborodását, és a munkácsi börtön emlegetésével 1847 júliusának élményvilágára utal vissza, és betető­zése Az apostol, amelynek hőse éppen úgy szenved családja nyomorától, mint ahogy — KÖLCSEY emlékbeszédéből tudjuk — KAZINCZY szenvedett. PETŐFI szabad verse nem csupán kísérlet, hanem sikeres megvalósulás is. A német példáktól ihletett KAZINCZY és KÖLCSEY rímtelen-kötetlen jambusverse után megteremtette a saját hangú rímtelen-kötetlen jambus­verset, amely megfelelőnek bizonyult arra is, hogy a legsúlyosabb gondolato­kat hordozza. Ezért is izgalmas számunkra a Széphalmon című költemény. 20. A PETŐFI-versek „humorának" jellegéről nagyon meggondolkodtatóan: MAB­TINKÓ András: Petőfi a humor és szatíra közt (A humoros lángelme öncsapdája). = Irodalomtörténeti Közlemények LXXXVII (1973) 20 — 33. 468

Next

/
Oldalképek
Tartalom