AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Murányi Róbert Árpád: A veszprémi székesegyház kottatára
első katalógus sorszámát részben megtartották, majd a többi művet is betűrendbe rakták és további sorszámokkal látták el. Arra is volt eset, hogy pl. a utániakat teljesen új sorszámmal látták el a katalógusban, de a kottára azt nem vezették rá, sőt a tékában is a régi sorszámozás szerint maradtak. Ez azt is mutatja, hogy e tékában őrzött műveket 1852 óta kézbe sem vették. Az új katalógus nagyobb méretű, több lapja van és gondosan előre vonalazott. Fejléce csak annyiban tér el, hogy a beszerzés évét minden utalás nélkül az előző rovatban a beszerző neve után tüntették fel. Az így üresen maradt helyre a szólamok (partes) számát írták be. Szerkezetében annyiban tér el, hogy a mise és a gradual utáni részek mind külön csoportba kerülnek: Requiem — Libera, Lamentationes, Vesperae, Lytaniae, Te Deum — Veni Sancte, Alma redemptoris, Ave regina, Regina coeli, Salve regina, Sub tuum, Tota pulchra, Rorate coeli — Asperges me — Vidi aquam, Domine non sum dignus — Stationes, Miserere — Tenebrae factae sunt — Popule meus — Ecce quomodo moritur — Vexilla Regis, Lytaniae usque ad S. Mariam pro diebus rogationum — Quis vestrum habebit, Hymni — Tantum ergo — Pange lingua, Symphoniae, Ouvertüre, Harmonie Musik, Hymni vespertini. A katalógus második előzéklapján van a „Jegyzék a Veszprémi Székes Egyházi Hangászi Lelettár vizsgálatával találtatott heányrol". Az 1852ben leltározók érdeme, hogy pontos hiánylistát vettek fel és hogy a hiányos anyagot nem dobták el, noha az többé már nem volt előadható, hiszen minden szólamból eredetileg csak egy volt. A katalógus végén (192/ b lap) itt is megtalálható az „Index librorum", melybe még az Inventariumot azaz a katalógust is felvették. Majd következik (193/ a lap) az Instrumenten Catalog, végül (193/ b lap) az átvétel elismerése: „Hogy e kötetben foglalt zene darabokat, a' veszprémi Székes Egyházat illetőket, a 2 dlk lapnak másik felén feljegyzetteken kívül, melyek heányzanak, gondviselésem alá a' Templom karján létező Szekrényekben jól elrendezve átvettem, felelet terhe alatt ezennel megesmérem. Veszprém October 31 én [1]852. Úrhegyi Alajos mpia karigazgató." Figyelemre méltó, hogy a latin nyelvű címlap „Aloysius Hernberger régens chori"-ról ír, ugyanakkor a kötet végén — azonos datálással — a magyar nyelvű átvételnél a régens chori ÜRHEGYinek írja magát. Ebben a székesegyházi zenészek politikai állásfoglalását kell látnunk. Hogy a karkönyvek katalógusát latinul, a hangszerekét pedig németül írták, annak okát a magyar kifejezések ismeretének hiányában vagy nem közkeletűségében kell keresnünk. A hangszerkatalógus azt mutatja, hogy az őrkanonokok gondoskodtak a zenekarnak jó hangszerekkel való ellátásáról. A korábban vásárolt hangszereket újakkal cserélik fel 1840 táján, a hangszereket megóvásuk céljából tokokban tárolják. Ilyen körülmények között szívesen szerződhettek még a külföldi — főleg osztrák és cseh — zenészek is a székesegyházhoz. A beszerzett műveket 1896-ban vezették be utoljára a katalógusba, noha elenyésző számban még későbbi időből való nyomtatványok is vannak. Ettől kezdve a székesegyház zenei életének rohamos hanyatlásáról kell beszélnünk. Ennek több oka is van: a székesegyház egy rég letűnt stílust, 442
