AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Murányi Róbert Árpád: A veszprémi székesegyház kottatára

a bécsi klasszicizmust utánzó szerzőinek műveit játszotta, mely az előadók és hallgatók teljes érdektelenségével találkozott; a város polgáriasodásával a zenei élet irányítása a székesegyházból a városba tevődik át; maga a püspökség sem szorgalmazza a zenét: a státuszokat befagyasztja és az együttest kihalásos alapon megszünteti. HORVÁTH József püspöki könyvtáros szíves szóbeli tájékoztatása szerint diákkorában, a 20-as években, ha zenés mise volt, ők, mint a közeli egyházi gimnázium cserkészcsapatának zenekari tagjai mentek kisegíteni. A Catalogus mellett hét kötet Elenchus található; egyiknek sincs leltári száma, hiszen nem kottatári anyag. Az Elenchust 1825. augusztus 15-től 1941. március 25-ig — egészen kevés kihagyással — előbb latin (első négy kötet), majd német nyelven vezették. Ezzel már nem a karnagy, hanem a helyettese, az orgonista vagy egy harmadik személy volt megbízva. Az első kötetben táblázatokba dátumszerűen jegyezték fel, mikor, melyik misét és változó részt, vecsernyét, litániát adták elő. 1825-től 1834-ig minden vasárMissae Post epistolam Offertoria Nomen Ouvertura Symphonia Graduate Nomen 03 auctoris Nomen Nomen Nomen auctoris I < 03 Ö 1 5 I 1 "A auctoris auctoris auctoris 1 o B tu I Í Vesperae Lytaniae Te Deum Adnotationes Nomen Nomen Nomen auctoris auctoris auctoris 3 1 § t § 3 H a * H a B 3 B fc B a fr és ünnepnapon, majd 1836-ban már csak egy néhány alkalommal még egy-egy operanyitányt vagy szimfóniát — feltételezhetően inkább csak egy tételt — játszottak az epistola után. De nemcsak az előadott műveket jegyezték fel, hanem más eseményeket is, pl. KLEINMANN régens chori 1841. január 10-én halt meg és 12-én 4 órakor temették el. A hetedik kötet végén levő borítékban RITTER-LOVAG Lőrinc orgonista életrajzát olvashatjuk, aki Ausztriából pályázta meg az orgonista állást, amit élete végéig, 1941-ig töltött be. E hét kötet tüzetes átvizsgálása sok érdekes adattal szolgálhat a kutatók számára. Mint már említettük, a kottákat rendeltetésük szerinti csoportokban helyezték el a szekrényekben. A szekrényajtókat kitárva szembetűnik, hogy a régebbi kottáknak szép tasakokat készítetettek, s a későbbieket közös palliumba helyezték, vagy anélkül tárolták. A tasakok színesek, csak a requiemeké feketék. Minden egyes műnek annyi szólamlapja van, ahány ének- és» hangszerszólamra komponálták. Az 1870-es évektől kezdő443