AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós-világ I. Perliczi János Dániel (1705—1778)

becsülni sem tudó hazába vissza jöttem, inkább ott nem maradtam, mivel csak sovány városi és vármegyei praxisban (tudatlan chirurgusokkal majdnem egy rangban) ifjúságomat, időmet s erőmet kelletett töltenem. Ugyanazon religio obstált, hogy bányavárosokban is mathesisemnek hasznát venni se nem tudták, se nem akarták. Nógrád vármegyei, legalább 23 esztendeig tartó physicatusomban reménlettem vénségemre valami consolatiot, de meg kell vallanom, incidi in homines pravos, eruditionis et eruditorum osores, mintha csak tegnapelőtt Scythiábul jöttek volna. A. 1750 adatott nekünk egy új főispány,

84 melynek fejébe beverték, quod institutum rei sanitatis, et medicorum ac apothecariorum intertentio, in comitatu sit res supervacanea et inutilis: avégre valami csak 23 esztendeig ezen materiában épült, és lassanként maturescált, egy esztendőben felbomlott, azon, ennek előtte egész 4 esztendeig pro medico, apothecario et pharmacopolio 6000 fi költséggel felépített kőház A. 1764 eladatott, én physicátusomat quietáltam, magamat Apátfalva nevű falumba, s ott újonnan épített residentiámban privátus életre, s egyedül jó akaróimnak tartott, szabad praxisra transferáltam, a N. vármegye pedig egész 16 esztendeig physicus nélkül volt. Ebben történyt sokféle particularitásokat most elhallgatom: lészen errül bővebben szólani való alkalmatosság in Miscellaneis meis medico-practicis, cap. I. de personalibus authoris. Azalatt, amennyiben szomszéd vármegyékben való hivataljaim és excursióim engedték, domestica gondjaim között, többire musaimmal conversalodván, hogy időmet héjában nem töltöttem, bizonyságul lehet azon felül előhozott, rész szerint kész, rész szerint pedig kéz alatt levő munkáimnak lajstroma. Ha Németországba vagy Hollandiába volnék, okvetlenül kézzel-lábbal utánok volnának mind bibliopolák, mind tudósok; által láthatni 40 esztendeig való praxisomban, kivált ilyen ipám mellett, aminémüt felül leírtam, alkalmas experientiám és tapasztalásán lóvén, nem kevéssé megöregbíthetik az orvosi tudomány: physicában is és mathematica inventióimban, hogy eö felsége és az ország bányáinak hasznára, s azokban levő munkáinak könnyebbítésére iparkodtam, csak az titulusokbul is felül előszámlált munkáimnak, kitetszik; de, amint elébb említettem, status Hungáriáé, valamint most van, és talán egy jó darab ideig tartani fog, non est pro literatis, nec pro viris solidis. Paupertas, odium, contemptus, gratia nulla, Haec sunt doctorum praemia, ab orte malo. A posteritas talán ezeket, ha valaha kijöhetnének, jobban becsülni fog, most pedig fortunam alii habent, alii merent."

85 84. GRASSALKOVICS Antal. — A cikk megírása után jutott kezünkbe PERLICZI négy RÁDAY Gedeonhoz írt levele (RÁDAY család levéltára, C/64. 8/a 1864—1867). A levelek arról tanúskodnak, hogy PERLICZI nemcsak nagyrabecsült orvosa volt a RÁDAY-családnak, hanep pl. a könyvtárgyarapításban is szerepet játszott. Az 1752. december 12-én írt levél már sejteti, hogy a vármegyei physicatust rövidesen ott kell hagynia. Sajnos e levél nagy része szétmállott. PERLICZI segítséget kér RÁDAYtól — miközben küldi a gyógyszert a kis Gedeonkának — „mert mondhatom, minapi irántam való tumultus nem sokkal különbőz az ónodi gyűléstől, és ha (úgy kinszerittetvén) vagy felső dicasteriumoknak, vagy más szomszéd vármegyéknek, tudtukra esik a dolgom, nem hiszem, hogy meg ne ítiltetnénk". A hét pontban összefoglalt következő részből csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy valamiféle orvosi i smereteket tartalmazó írása miatt vannak nehézségei. Lehetségesnek tartjuk, hogy törvényszéki orvostanával, vagy az ahhoz való adatgyűjtéssel kapcsolatosak a problémái. 85. Quart. Lat. 1980/1. 110v-lll. 1 418