AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

et exactissima" kifejezés azt bizonyítja, hogy javítás történt — hogy kinek az intenciójára, az sejthető: magának NADASDYnak óhajára. A kartográfiatörténet részére koronatanú lehetne egy olyan NÁDASDYlevél, mely erre a tényre vonatkozik. NÁDASDY kivégzése után levéltárának egy része birtokaival az EsTERHÁZY-család kezére került. Az ESTERHÁZYlevéltárban történt ez irányú kutatások — FODOR Ferencéi, IRMÉDI-MOLNÁR Lászlóéi, e sorok írójáé, és újabban BENDEFY Lászlóéi — nem vezettek eredményre. Bizonyos, hogy az új térkép kiadását valamilyen levélváltás előzte meg, de ez vagy nem maradt fenn, vagy — lehet — közvetítő révén történt, s így nehezen nyomozható ki. Az elkallódást valószínűsíti, hogy NÁDASDY levelezését, főleg a külföldit, az ellene folytatott per alkalmával lefoglalták. E tárgyban bécsi, illetve amsterdami kutatások, sajnos nem vezettek eredményre. Teljesen bizonyos az, hogy a kapcsolatnak fenn kellett állania, hiszen az Országos Levéltárban, az EsTERHÁZY-levéltár állományában, e javított térképkiadásból egy rendkívül szép, pergamenre nyomott, kézzel finoman színezett példány található, mely bizonyosan a NÁDASDY-hagyatékból került ESTERHÁZY-tulajdonba és nyilván BLAEU által NADASDYnak küldött „tiszteletpéldány" volt.

49 Az Országos Széchényi Könyvtárban levő javított Magyarország-lap színezetlen. Ez a tény elgondolkoztató az Országos Széchényi Könyvtár 1662. évi BLAEtr-atlaszkiadásának possessoratus-kérdésében is. Az Atlas Maior e példányán ugyan nincsen régi tulajdonosbejegyzés, de egy bélyegző tanúsága szerint szintén ESTERHÁZY tulajdonból származik, éspedig Tatáról. Magától merül fel a kérdés: nem közös-e a két proveniencia ? És nincs egy összefüggés a két díszmű közt, valahogy ilyenféleképpen: NÁDASDY megrendelte és meghozatta a nagy BLAEtr-atlaszt, a 11 kötetet, aranyozott pergamenkötésben. Megtekintve Magyarország térképét, azt hibásnak találhatta és észrevételeit közölte vagy közöltette Joannes BLAEUval, aki megkísérelte kijavítani a Magyarország-térképet a kapott intenciók alapján s az elkészült új lapból egy díszes példányt küldhetett NADASDYnak, természetesen illő dedikációval. Az atlasz és a térkép NÁDASDY halála után ESTERHÁZY tulajdonba kerülhettek, onnan az atlasz a Széchényi Könyvtárba, a térkép pcd'g az Országos Levéltárba. Az előadott feltételezést remélhetően későbbi kutatások egyszer még igazolni fogják. Az Atlas Maior Magyarország-lapját és az 1664. évi új térképet egymás mellé állítva, néhány eltérést vehetünk észre, ezek azonban a fokhálózat 49. Az országbíró elítéltetése után sógora, ESTERHÁZY Pál (1635 — 1713) a későbbi nádor és herceg, magához váltotta az elkonfiskált javakból NÁDASDY nyugatmagyarországi birtokait, várait a bennük levő ingóságokkal együtt. Úgy látszik, akkor került birtokába a térkép is, mert magának ESTERHÁZY Pálnak — elég nagy terjedelemben fennmaradt — levelezésében nincs nyoma annak, hogy ő kapta volna azt BLAEUIÓI. (BAKÁCS I.: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Bp. 1956. 114—160. 1.: BLAEU-levél nincsen.) Az Orsz. Levéltárban levő BLAEUtérképlapról ld. még: FODOR F.: A magyar térképírás. I. köt. Bp. 1952. 53. 1. A lap nagyságát 480 X 398 mm-ben adja meg. 388