AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - B. Lukács Ágnes: Egy ismeretlen szerző kéziratos munkájának agrár-történeti és népesedési vonatkozásai

tani. Ezért részletesen tárgyalja „a törvényalkotásban vezérül szolgálható általános elveket", majd ,,az alkotandó népesítési törvény kellékeit": 1. A puszták tulajdonosainak tökéletes kármentesítése. 2. A megtelepült családok sorsának biztosítása az önkény és hűbéri viszonyok ellen. 3. Pusztai népesítósnél, honunk népfölöslegének és nemzetiségünknek lehető biztosítása. 4. Igénytelen teleptörvény-javaslat. A puszták keletkezése, és szerzőnek a pusztai gazdálkodásról vallott nézetei A XIX. század első felében már csak névleg létező, lakatlan puszták valójában egykori elpusztult települések, falvak emlékét őrizték. Szerzőnk szerint: ,,A puszták helyén fennmaradt falvak neveit és romjait ami illeti, bizonyos hogy Magyarhonban három századdal ez előtt jóval több falu létezett, mert majd minden család külön lakott a maga részjószágában." Azonban KOLLÁR és PRAY munkásságára hivatkozva azt is bizonyítja, hogy ezek a falunak nevezett települések csak néhány házból álltak: például a pécsváradi kolostornak adott 41 faluban mindössze 1016 ház volt, így egyben átlagosan 24—25; a dömösi kolostornak adott 59 faluban élt 761 személy, így egy falura esett 13 lélek (27. p.). Az Árpád-korban — KATONA István szerint — több, mint 500 igen népes mindkét nembőli kolostor létezett. KOVACSICS Márton György nyomán 8 megyéből ismerteti az összeírt porták számát az 1548—1582 közötti években, továbbá a XIX. századi állapotnak megfelelően. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ,,. . . a portai számok leebbsüUyedéséből a népesség alább szállására következtetni nem lehet", ugyanakkor MONTESQUIEU tévedéséhez hasonlítja azt a vélekedést, mintha valaha népesebb lett volna az ország, annak ellenére, ,,hogy nem léteztek . . . oly gigászi pusztáink, mint ma" — amelyek közül — ,,a derekegyházi 23 000, a szeri 13 000 holdnyi terjedelmű . . . mert városaink sem voltak oly népesek mint ma". Egy közelmúltra vonatkozó adata szerint: ,,Emlékeink tanúsítják, hogy azon homok tengerek, mellyek Vácztól Kecskemétig, Debreczentől Kallóig terjednek és Pest, Bács, Fejér, Somogy, Veszprém, Komárom, Győr, Bihar, Szabolcs megyékben terjengenék, nem több mint félszázaddal ezelőtt, fekete homokból állva, jóféle búzát termettek és kövér legelőül szolgáltak addig, míg rajta szarvasmarha járt és tenyészett: de miután az apró, s hegyes körmű birkák tartása., gazdasági főbb ágazattá sőt úgyszólva közszenvedéllyé vált, évenkén keserves szemmel kelle nézni a legelői gyepnek nagy kiterjedésben folyó .lomokkal elboríttatását és meg semmisülését" (23. p.). Ugyanezt az állítását — a puszták későbbi, a nagyarányú juhtenyésztéssel összefüggő keletkezését — erősíti meg egy további, a 18. század első felére vonatkozó leírásában: ,,. . .ez időben ismeretlen lévén még azon gazdálkodási modor, mely ma mesterséggel készült pusztákat alakít . . . minden 283