AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - B. Lukács Ágnes: Egy ismeretlen szerző kéziratos munkájának agrár-történeti és népesedési vonatkozásai

Mik végre azon vezérelvek, melyek a pusztai népesítések eszközléséül és eló'mozdításául hozandó törvények alkotásánál zsinórmértékül kell, hogy szolgáljanak, minél fogva egy részről: 1. a földbirtokos biztosítva látván igazságos követeléseit, gyarapodása pedig állandó közös érdek által lévén fűzve a telepedők sorsához, magát népesítésekre ösztönözve érezze: más részről ellenben 2. a megtelepült családok sorsa sem a földtulajdonos, sem a megyei, vagy egyéb hatóság részéről önkénynek kitéve ne legyen, s hogy: 3. népesítések által hazánkban nemcsak a napszámosok, hanem a vagyonos és önálló mezei gazdák száma is növekedjék, s hogy továbbá: 4. a népesítések következtében a hazában új hűbéri viszonyok ne alakuljanak, sem; 5. az ország egyes vidékeinek népfölöslege, külföldi bevándorlók tömegének, tán a nemzetiség ártalmával, fel ne áldoztassék ?" A beküldési határidő 1846. november 1. volt. Jutalom 100 arany, második legjobb részére ezüst érdempénz. Az 1846. november 16-i közgyűlésen felkért bírálók: BEZERÉDJ István, BENKŐ Dániel, BRÜNEK József, HEUPEEL János, KORIZMICS László és TÖRÖK János. Mindössze két pályamű érkezett be. A határidőt meghosszabbították 1847. március l-ig. Az 1847. március 14-i választmányi gyűlés szerint még egy pályamű érkezett. Az 1847. november 13-i közgyűlés egy további bírálót jelölt ki HAVAS József személyében. 100 arany jutalmat nyert az 1. sz. pályamunka szerzője, PLOETZ Adolf (ERKÖVY) A népesítés és haszonbér c. munkával. E műnek ,,. . . kézirata 1848-ban a népkönyvkiadó társulatnál, az akkor előállott zavarok közben elveszvén, ez napvilágot nem láthatott". (GALGÓCZY, 1880.) A kéziratos munka Tárgyrendje a „Vezérszón" kívül három fő részt, azokon belül logikusan felépített alfejezeteket különböztet meg: Első Rész. Honi pusztáink benépesítésének szüksége. Második Rész. A honi puszták benépesítésénél fenforgó akadályok és előzvények. Harmadik Rész. Honi pusztáink benépesítésének módja. Ezen belül három nagy korszakra bontva történeti áttekintést nyújt a telepítésekről, mégpedig Sz. ISTVÁNtÓl RÓBERT KÁROLYÍg 1000—1300, RÓBERT KÁROLYtÓl 3. KÁROLYÍg 1300—1723, végül 1723 —1836-ig, vagyis az örökváltságot megengedő 1836:7-es törvényig. Felfogása szerint a puszták benépesítését törvényhozási úton, mégpedig nem megengedő, hanem kényszerítő jogszabály révén kell megvalósí282