AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

II. A könyvtárügy történetéből - Szabadné Szegő Judit: A könyvtárügy állami támogatása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium költségvetései tükrében 1867—1918

„különösen" a magyar vonatkozásúak jegyzékbe vétessenek, és a lajstro­mok a Nemzeti Múzeumba jussanak. Azt a kérdést, azonban már csak meg­fontolásra ajánlotta, „nem lehetne-e s mily módon lehető kevés költséggel a magyarországi közkönyvtárak általános lajstromának készítését megindí­tani, legalább azon szakokra nézve, melyek .. . Magyarország történelmére és hajdankora művelődési állapotának megismerésére nézve fontossággal bírnak." A többes példányok cseréjére, a hiányok „legcsekélyebb költséggel" való pótlására vonatkozó s általánosságban mozgó utasításokon kívül a ren­delkezés semmi más jelét sem mutatta annak, hogy a VKM, mint a könyv­tárügy kormányszintű irányítója többre is kész lenne az önálló életet élő intézmények fennmaradási, jó esetben fejlődési törekvéseinek támogatásá­nál. 19 A könyvtárügy anyagi támogatása hosszú ideig csak mint egyes intéz­mények, sőt legtöbb esetben, mint intézmények részlegei működésének, fej­lődésének feltétele került a törvényhozás elé, költségvetési alrovatokba szét­tördelve s korántsem összefüggéseiben. Mindez egyfelől azzal a következ­ménnyel jár, hogy a kérdés vizsgálójának (ha nem akar a keveset mondó számszerűségekre szűkülni) fáradságos munkával kell az egyes költségvetési tételek indoklásaiból kibogoznia, majd összegeznie az anyagi támogatás biztosításának elvi indokait. Másfelől az intézményeken belül működő könyv­tárak esetében le kell mondania annak lehetőségéről, hogy valamennyi könyvtári rendeltetésű tételt izolálva tárjon fel. Legcélszerűbbnek azt ta­lálja tehát, ha áttekintésében a költségvetési előterjesztésekbe foglalt és a miniszteri indokolásokban megokolt anyagi támogatást a hováfordítás egykorúan meghatározott céljai szerint csoportosítja. Mindenekelőtt azért, mert így tudja leginkább tükröztetni az elvi szinten végül is meghatározat­lan maradt könyvtárügyi koncepció helyett leglább a mindennapos gyakor­latban érvényesülő könyvtárpolitika körvonalait, másfelől pedig munkája eredményeit így véli leginkább hasznosíthatónak a könyvtártörténet, sőt némiképpen a művelődéstörténet kutatói számára is. II. A KÖNYVTÁRÉPÜLET ÉS A FELSZERELÉS BIZTOSÍTÁSÁNAK KÉRDÉSE A vizsgált korszak kezdetétől világosan tükröződik a VKM költségvetési előterjesztéseiben, mennyire sürgették a könyvtárak az őket fenntartó in­tézmények útján a nyomasztó helyhiány leküzdését, növekvő állo­mány elhelyezéséhez ós a fokozódó olvasói igények kielégítéséhez szükséges beruházásoknak a biztosítását. EÖTVÖS József már az 1870. évi költségvetési előterjesztés indoklásában miután leszögezte, hogy „a nagyobbszerű kiadásokat" igyekezett elkerülni, egyértelműen rámutatott a könyvtárügy terén szükségessé vált s tovább már nem halasztható nagy beruházásokra. A „műiparegyetem" épülethi­ányát említve is utalt többek közt a könyvtár meg nem felelő elhelyezésére, a tudományegyetem fejlesztéséről szólva pedig így fogalmazott: „egy a 19. Reform. 1874. 221. sz. 9 OSZK Évkönyve 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom