AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

Fügedi Péterné: Goriupp Alisz 1894—1979

dendő bejelentések meggyorsítása. Az új feldolgozási rendszer bevezetésének előfeltételeként ki kellett dolgozni az új házi katalogizálási szabályzatot és meg kellett tervezni a mind az új anyag zökkenó'mentes feldolgozására, mind pedig az ezzel párhuzamosan induló rekatalogizálásra alkalmas új munkaszervezetet, végül meg kellett találni az optimális technikai bázist is. Goriupp Alisz volt a Könyvtár munkatársai közül az, aki a Hírlaposztály reformjakor már letett az asztalra egy jó katalogizálási szabályzatot, a periodika-raktár új felállításakor pedig kivételes szervezőkészségéről tett tanúbizonyságot. Állásfoglalásai, beszámolói, például az 1928/29. évi 10 hónapos ausztriai tanulmányútja után írott cikke (Az osztrák könyvtárosképzés = Magyar Könyvszemle 37. köt. 1930. p. 207—209.) a gyakorlati problémák iránti rendkívüli érzékenységét bebizonyították. így a komplex feldolgozási reform megvalósításának irányítására, a Nyomtatványtár vezetésére Goriupp Alisz kapott megbízást. Még a tervezés stádiumában Németországba utazott, az itteni könyvtárakban, elsősorban a göttingeni Egyetemi Könyvtárban szerzett tapasztalatai végleg az Adréma-gép javára döntötték el az előállítási technika körüli vitákat. (Érdekes, hogy Goriupp Alisz eltérő szervezeti keretekben végzett, eltérő jellegű munkái között is mindig volt valami — sokszor csak évek múlva érvényesülő — belső kapcsolat: a Könyvtár az Adréma-gép vételárát zömben duplumanyagának értékesítéséből fedezte.) A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének 1936. évi kongresszusán Goriupp Alisz nagy érdeklődést keltő beszámolóban ismertette a cédulaelőállítás új technológiájával kapcsolatos tapasztalatait és a futószalagszerűen megszervezett feldolgozó munka eredményeit (A katalógussokszorosítás problémái = Magyar Könyvszemle 61. évf. 1937. p. 202—208.) Racionalizmus, tényszerűség, a problémák gyakorlatias megközelítése jellemzi az ezekben az években megjelent további cikkeit is (A magyar vonatkozású könyvek könyvtári problémája = Magyar Könyvszemle 62. évf. 1938. p. 365 —368.; Néhány adat a magyar és a német könyvtárak személyzeti állapotáról = Magyar Könyvszemle 64. évf. 1940. p. 394—397.) Annyi kortársához hasonlóan, Goriupp Alisz életpályájának további kiteljesedését azonban a második világháború kitörése évekre megakadályozta. 1942-től, a nagyobb bombatámadások kezdetétől és különösen az ország német megszállása után a főkérdés a könyvtár gyűjteményeinek biztonságba helyezése, nyilvántartásainak megmentése volt. A könyvtári tisztviselők „láncot" alkotva kézzel hordták le az anyagot a Nemzeti Múzeum épületének pincéibe és kisebb részben földszinti helyiségeibe. A Könyvtár 1944. április 1-én bezárt, a mentési munkák azonban még a tél beálltával is, egészen december 23-ig (fűtetlen helyiségekben) folytatódtak. Bár a hidak felrobbantása után a Budán lakó könyvtárosokat ideiglenesen az Országos Levéltárba osztották be, Goriupp Alisz önként beköltözött a Nemzeti Múzeum épületébe és az ostromot a múzeum pincéjében töltötte. A felszabadulás után, már április végén megkezdték a romeltakarítást, a sérült anyag selejtezését és a pincébe, földszintre menekített anyag visszaszállítását — ismét kézi erővel. E heroikus munka méreteire jellemző, hogy a könyvgyűjtemény 2

/

3-át és kb. 20 000 hírlapkötetet mozgattak meg. 1945 októberében Goriupp Alisz vezetésével a Nyomtatványtár megkezdte a sérült szakkatalógus rekontsrukcióját és a fasiszta könyvek „zárt anyag"-ként 10