AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

Fügedi Péterné: Goriupp Alisz 1894—1979

(Magyar Könyvszemle 1877. p. 105—127., 223—243.) kiegészítéseként publikálta az „Adalékok az 1948—49-i hírlapok bibliographiájához" c. gyűjtését (Magyar Könyvszemle 32. köt. 1925. p. 141 — 145.), majd az 1919-es magyar emigráció sajtójára és folyóiratcikkeire vonatkozó bibliográfiáját adta közre (Adalékok a külföldi magyar sajtó bibliographiájához = Magyar Könyvszemle 33. köt. 1926. p. 124—138.) 1927-től szerkesztette az „Irodalomtörténeti Közlemények"-ben megjelenő kurrens, .Irodalomtörténeti repertórium"ot és a „Revue des Études Hongroises"-ban megjelenő „Les récentes études bibliographique"-ot. Tudományos tevékenysége azonban nem redukálódott bibliográfiák szerkesztésére, részt vett például az 1928-as kölni nemzetközi sajtókiállítás magyar anyagának összegyűjtésében is és az évtized végén néhány jelentős sajtótörténeti tanulmányt publikált (Egy ismeretlen német újság a XVIII. században = Könyvbarátok Lapja 1928. 4. sz.; Az Életképek szerkesztőváltozása 1847-ben = Magyar Könyvszemle 37. köt. 1930. p. 282—288.) Bár 1944-ben egy cikke (A kormányzat sajtópolitikája és a magyar hírlapok a 18. század fordulóján. Bp. M. Sajtótud. Társ.) fiatalságának témáihoz való visszatérését jelezte, 1934-ben kiadott tanulmánya (A Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első fél évszázadában. Bp. OSZK) már hírlaptári működésének lezárását jelentette. Goriupp Alisz új munkahelyének, a Nyomtatványtárnak helyzete a 30-as évek elején kísértetiesen emlékeztetett a Hírlaposztály 10 évvel előbbi állapotára. A feldolgozás elmaradásokkal küszködött, az ún. müncheni katalógus pedig jószerivel használhatatlanná vált. (A kartonok elrongyolódtak, elpiszkolódtak; a kézírásos leírások egy része olvashatatlanná vált; a melléklapok készítése — munkaerőhiány miatt — elmaradt; mindennapos lett a cédulák elkeveredése; a dobozok olyan mértékben túlzsúfoltak voltak, hogy a keresés egyre lehetetlenebbé vált.) Ilyen körülmények között tűzte napirendre a könyvek feldolgozásának korszerűsítését a Könyvtár új főigazgatója, Fitz József. E reformot a könyvtárosi köztudat rendszerint az Adréma címíró gép első hazai könyvtári alkalmazásaként tartja számon. A technika megváltoztatása, a kézzel írott cédulákról a sokszorosításra való áttérés azonban nem csupán a cédulaelőállítás technológiai korszerűsítése volt, hanem alapvető változásokat jelentett a katalogizálásban, szakozásban, katalógusszerkesztésben és a belső nyilvántartások rendjében is. Az Adréma-gép üzembeállításakor tért át a Nemzeti Könyvtár a nemzetközi méretű katalóguscédulák használatára, ezzel egyidejűleg a katalogizálás modernebb módszereire, az ún. müncheni szakrendszer helyett az Egyetemes Tizedes Osztályozás alkalmazására. A katalóguscédulák tetszőleges számban való sokszorosíthatóságának két alapvető katalógusépítési konzekvenciája volt: mindenek előtt lehetővé vált minden leírás esetében az összes szükséges melléklapnak a főlappal egyidejű elkészítése, tehát a betűrendes katalógus szótárrendszerű keresztkatalógussá fejlesztése, végső soron a keresés hatékonyabb támogatása, a gyűjtemény fokozottabb feltárása. Az új technika másik nagy vívmányát maguknak a katalógusoknak a megtöbbszörözése jelentette: az egyetlen katalógus helyébe a katalógusok átfogó rendszere lépett, ennek keretében lehetővé vált az olvasói és szolgálati célú katalógusok szétválasztása is. A járulékos eredmények közül kiemelhető a helyrajzi naplók mechanikus előállítása és a központi katalógusnak kül9