AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

valóan egyszerűbb volt telket vásárolni, mint a könyvtárat folyamatosan és tervszerűen gyarapítani. A könyvtár épületének javítását is mindig a befolyt jövedelemből fedezték, holott az alapító ezt világosan a curator magánvagyonának terhére rendelte el. 1847-ben a maradvány már 11632 frt. 35 kr. 1848 októberében, amikor a császári csapatok Marosvásárhely felé közeledtek, a TELBKi-téka pénztárában 12 781 frt. 40 kr. volt. TELEKI Ferenc 2.500 frt-t adott át a könyvtárosnak s a többi pénzt magához véve, elhagyta a várost, ahová csak 1850 végén tért vissza. A számadáskönyv néhány sorban megörökíti az elvitt összeg sorsát: az eredetileg húszasokban levő pénzt — súlya miatt — TELEKI Ferenc bankjegyre váltotta, majd ezt Kossuth-bankóba, ami a szabadságharc bukása után értékét vesztette. így veszett tehát el a könyvtári jövedelmekből egy jelentős összeg, amelynek rendeltetése a folyamatos könyvbeszerzés lett volna. Az ezután következő bejegyzések szűkszavúbbak és zavarosabbak. A jövedelem továbbra is befolyt, s bár 2—3 évig alacsonyabb volt, az 1852-es év bevétele már 3647 frt. 40 kr., az 1853-asé 4657 frt. Miután könyvbeszerzés alig volt, a felgyűlt pénzt a család tagjai kölcsön vették. Legalábbis ezt bizonyítják az első ízben 1851-ben feltűnő bejegyzések: TELEKI Domokos obligatioja (kötelezvénye) 2500 frt., TELEKI Sámuel obligatioja 3000 frt. 1852-ben nagyobb összeget emésztett fel, hogy a császár, FERENC JÓZSEF látogatására a könyvtár épületét felújították. 1853ban kereken 11 000 frt. maradványt jelez az év végi mérleg, de egy megjegyzés közli, hogy ebből csak háromezer van készpénzben, nyolczer pedig obligatioban (kötelezvényben). TELEKI Ferenc 1854 elején külföldre utazott s csak 1855 végén tért vissza, a pénzt ezalatt fia, ill. HINCS Miklós jószágigazgató kezelte. Rövid bejegyzések következnek, a kiadások nincsenek vagy csak igen ritkán vannak részletezve. TELEKI Ferenc halála (1861. dec. 11.) után HINCS Miklós elkészíti az új curator, TELEKI Sámuel részére az előző három év (1859/61) elszámolását, s itt érdekes tételt találunk: ,,A néhai Teleki Ferenc magán jövedelmi adói a téka pénzéből lévén fizetve, ezek visszafizetendők 59/61 330 frt. 85 kr." TELEKI Sámuel aláírta a számadást, ennél több valószínűleg nem történt. Végül az 1868-as évnél találjuk meg a döntő bizonyítékot, ezúttal is a precíz HINCS Miklós jóvoltából. Ennek az évnek pénztári maradéka ugyanis már újra 9553 frt. 80 kr. ,,melly összeg a Mlgs Gr Teleki Sámuel úr ezen évi 10751 fr. és 32 kr. kiadási többlete fedezésére fordíttatott és így valósággal a pénztárban egy kr. sem maradott, mindazonáltal az eddigi számviteli rendszer szerint mint pénztári maradvány átiratik 1869-re kilencezer ötszáz ötvenhárom forint és nyolcvan kr. osztrák értékben. 1869. január 1. Hincs Miklós. Fenn írt számadást megvizsgálva helyesnek találtam. Sáromberke 1870. jan. 21. Teleki Sámuel."

192 A fennmaradt pénztári kimutatás tehát igazolja a kortársak feltételezését, sőt vádjait: a kancellár TELEKI Sámuel örökösei a könyvtári hitbizomány jövedelmét eltulajdonították és azt saját céljaikra használták fel. 192. Hasonló szöveg ismétlődik az 1869-es elszámolásnál is: „. . . melly összeg fordíttatott a Méltóságos Gróf Teleki Sámuel úr magán pénztára kiadási többsége fedezésére. Marosvásárhely, 1870. jan. 1. Hincs Miklós." 290