AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Somkuti Gabriella: A Teleki-téka pere (Egy kulturális esemény sajtóvisszhangja a múlt században)

kát: „őexcellenciájának e helyen az a célja, hogy a bibliothéca fidei commissural mellett halála után légyen Maros-Vásárhelyt, a nagyobb szülött fiúnak gondviselése alatt; osztályra sohase menjen, hanem azt inkább mindig neveljék, szaporítsák; a könyveket belőle senkinek ki ne adják, hanem aki valamit akar tanulni, olvasni, oda menjen helybe. . ."

6 1797-ben utoljára keltek útra a könyvek: ekkor kerültek véglegesen Marosvásárhelyre. TELEKI Sámuel még életében mindazt megtette, ami egy gyűjtemény könyvtárrá szerveződését s annak további fennmaradását, gyarapodását és használatát biztosíthatta. 1799—1802 között megépíttette Marosvásárhelyen a könyvtár épületét, ahol a könyvek elhelyezését 1802-ben, a megnyitás évében személyesen irányította. 1796—1819 között kiadta a könyvtár nyomtatott katalógusát, amelynek második kötete a könyvtár 1798ból keltezett használati szabályzatát is közölte.

7 Gondoskodott állandó könyvtárosról s végrendeletében bőségesen ellátta az intézményt azokkal az anyagi javakkal, amelyek a további gyarapodást, a nyilvános szolgálat fenntartását s a katalógusok pótköteteinek kiadását biztosíthatták. Ezekután haláláig nem szűnt meg könyvtárát tovább gyarapítani, ügyeivel személyesen foglalkozni. Egy évvel halála előtt, 82 évesen írta KELEMEN Mártonnak, marosvásárhelyi könyvtárosának: ,,. . . semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek s Bibliothecamnak állapotjok; azokban kívánok holtam után élni és Hazámnak használni."

8 A könyvtár körüli bonyodalmak már a végrendelet ismertté válásával megkezdődtek. TELEKI Sámuel könyvtárával kapcsolatos végakaratát első ízben 1800-ban írt végrendeletében, másodízben e végrendelet kiegészítő codicillus-ában, 1811-ben nyilvánította ki. A végrendeletnek és a codicillusnak a könyvtárra vonatkozó részeit TELEKI egy külön iratban összefoglalva, kísérőlevéllel ellátva az erdélyi református egyház akkori legfelsőbb szervének, a főconsistoriumnak lepecsételve küldte el 1811. december 8-án azzal a kéréssel, hogy azt halála után bontsák fel s az abban foglaltakat teljesítsék. Ez az a nevezetes végrendelet, amelyre a későbbiekben annyi hivatkozás történik s amelynek különböző értelmezése a TELEKIcsalád és a református egyház közötti ellentét alapjává vált. Erre a végrendeletre hivatkoznak mindazok, akik a TELEKi-könyvtár érdekében a század folyamán szót emeltek s ez a végrendelet lett iskolapéldája annak, hogyan válhat egy végrendelkező nemes szándéka a jogi csűrés-csavarás áldozatául.

9 6. Teleki Sámuel és a Teleki-téka. Bukarest, 1976. 202. 1. 7. Bibliothecae Samuelis S. B. I. Gom. Teleki de Szék. Partes I —IV. Viennae, 1796 — 1819. — Az 1800-ban megjelent kötetben található a „Tabula legum bibliotheeariarum", 1798. 8. Teleki Sámuel levele Kelemen Mártonhoz, Bécs, 1821. május 25. Teleki Sámuel és a Teleki-téka. Bukarest, 1976. 155. 1. Először kiadta FODOR István 1938-ban. 9. TELEKI Sámuel végrendelete 1800. október 14-én kelt Nagyvárad-Olasziban, az azt kiegészítő codicillus Bécsben, 1811. nov. 14-én. A könyvtárra vonatkozó részeket egyesítő végrendelet eredeti példányát a református főconsistorium kapta, de másolati példányait TELEKI még életében elhelyezte a TELEKi-tékában, a marosvásárhelyi református kollégiumban s későbbi közlések szerint még más helyen is. A végrendeletet a nyilvánossággal első ízben SZÁVA Farkas közölte 1857-ben. 237