AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Eszmei és irodalmi találkozások

A magyar királyi ügyészség (Párttörténeti Intézet Archívuma, Büntetőtörvényszék 1930—350.) 1930. január 7-i keltezésű vádirata ,,Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló" 1921. III. törvénycikk alapján a szerzőt a magyar állam és a magyar nemzet elleni bűntettel, továbbá kormányzósértéssel vádolja: „A könyvnek a rendelkező részben szószerint idézett részei egy ártatlan asszony kálváriáját ecsetelik rikító színekkel, akit kémkedés gyanúja miatt letartóztatnak és annak dacára, hogy mit sem tudnak vele szemben bizonyítani, hónapokig bebörtönözve tartanak, és eközben is a. katonai börtönőrök és a különítmények tagjai részéről válogatott kínzásoknak és sanyargatásoknak tesznek ki. A könyv beállítása szerint Magyarországon a legborzalmasabb fehérterror uralkodik, a hatalom a különítmények kezében van, akik minden törvényt és törvényes hatalmat megcsúfolva garázdálkodnak, gyilkolnak le ártatlanokat ós börtönöznek be olyanokat, akik számukra kellemetlenek lehetnek." A periratok között fennmaradtak a korabeli detektív jelentések is, melyek arról tanúskodnak, hogy a csendőri-rendőri apparátus mindent megtett a Szenvedések könyve különböző nyelvű példányainak felkutatására, azonban egyetlen példányt sem találtak. Ezután hirdetményben szólították fel BÖLÖNiNÉt (megállapították, hogy a KÉMEKÉ Sándor név írói álnév), hogy jelenjen meg a főtárgyaláson. A vádlott azonban természetesen nem jelent meg. így a magyar hatóságoknak be kellett érniök azzal, hogy a kúria két esztendővel később, 1932. április 13-án elrendelte az ,,objektív eljárást": a könyv összes példányainak elkobzását és megsemmisítését. A könyv hazai fogadtatását bemutattuk a korabeli bírósági dokumentumokkal. Ennek ellenpárja, az európai haladó szellem képviselőinek közös akciója az embertelenség, a terror, az ellenforradalom elleni harcban. A francia kiadás létrejöttében jelentős szerepet vállalt Henri BARBUSSE. Egy 1927. július 26-i keltezésű levélben meghívja Madame BÖLÖNit Aumont par Senlis-(Oise)ba. Hogy a francia kiadás útja sem volt sima, BARBUSSE 1928. február 13-i levele tanúsítja: ,,Mon eher confrere et amié, le boycottage préventif de votre livre ne me surprend pas. .." (Kedves társam és barátnőm, az Ön könyvét érintő előrelátható bojkott nem okoz számomra meglepetést...) Javasolja, hogy BÖLÖNINÉ forduljon a DELPEUCH kiadóhoz. Csatolja a kiadóhoz írt ajánló sorainak másolatát: „Kedves Uram, engedje meg, hogy nagyon nyomatékosan felhívjam figyelmét Madame Bölöni kéziratára. Hiteles napló ez, mely a szerzőnek a magyar politikai börtönökben szerzett személyes élményeit tartalmazza. Soha nem ismertem ilyen szívettépő dokumentumot, mint a valóságnak ezt az elrettentő ós szinte hihetetlen megjelenítését, olyan író tollából, akinek a tisztessége és igazságszeretete egy pillanatra sem vitatható. Nem kérek mást Öntől, egyedül azt, hogy olvassa el, s meg vagyok győződve róla, ez elég lesz ahhoz, hogy elhatározza kiadását — hiszen Ön egyike azoknak a ritka kiadóknak, akik merik vállalni a valóságot tükröző merész művek bemutatását a közönségnek, akiket nem tartanak vissza a hivatalos aggály diktálta okok, melyek annyi társunkat megbénítanak. .." (OSZK Kézirattára) De rövidesen, már 1928. március 31-én értesíti BARBUSSE az írónőt, hogy DELPEUCH nem tudja vállalni a kiadást, s közli, hogy egyidejűleg más kiadók — GRASSET, FLAMMARION, Albin MICHEL — figyelmét is felhívja a kéziratra. 522