AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

A magányosság tudatosultán, az elviselni tudás erejében az élet összetett élménye, a valóság kusza bonyodalma kettőződött meg, s az idegenség zűrzavarát átüti a sejtelem, mégis van ott Egység, integritás, ahol a szenvedés és halál a bizonyosság. A Rend fehér folyói adják tudtára az embernek, hogy „itt van egy legnagyobb Valóság": vallásokon innen és túl a lét metafizikai nyilvánvalósága: az Uraknak Ura rákacag a háborúra. ADY vidám Istene akkor fordítja Nap-arcát az életre, mikor már semmi remény. A reménytelenség a végső remény. „Rendben van, Úristen!" — ez a nyugalma Adynak, s megint megmutatja magát az Eszme annak, ami hajdan: Falusi, nádas iskolában Már ilyennek láttam, Ki rossz helyett jó és új szívet Adhat mindenkinek. Szeretetnek is hívják ezt az Istent; ősszerelemként mindent áthatónak, halálon is úrnak, mert a temetőn is kivirágzik; ő a gyermeki hit, s ebben a hitben ismerősen jár vissza a régi felismerés: Édes-ernyedten várok várva Mostmár a halálra. Háborúba el ő boesájtott S bűnökből kihántott. Rákacagott a háborúra Az Uraknak Ura. Fölismerhető most már, hogy a gyerekkor felejtett Istenét a küzdelmekben fáradt ADY megtalálta, de nem volt képes meghatározni magának; nem látta nappal, csak éjszakán. Mígnem a bajvívásból kibontakozott a belenyugvás érzése, a „Rendben van, Úristen" — elszánt magatartása, s akkor az Uraknak Ura tréfás, mosolyos, Naparcos alakban, a mindent Egyesítő Szeretet eszméjében nyilatkozott meg az előtt, aki már a Halál pitvarában időzött. E fölismerés A Minden-titkok versei mottójából is nyilvánvaló: Bajvívás volt itt: az ifjú Minden Keresztüldöfte Titok-dárdával Az én szívemben a Halál szívét, Am él a szívem és ól az Isten. Az ifjú, aki a halálfélelemmel küzdött, legyőzte félelmét, de az sincs többé, az az ifjú, mert aki van, az kettő: a szíve és az Isten. És hogy ez mennyire nem csak ötletes fordulat ebben a megrendítő belső történetben, arra egy másik vers a bizonyíték. Nem istenes vers A föltámadás szomorúsága, A szerelem titkai ciklusban találjuk. A keresztény hit diadalmas — föltámadt — Krisztusa analógiájára ADY a maga szomorú föltámadását idézi. Piros, nagy köd-tályogok közül Sunyított rám a csalfa Nap, Midőn így szólék: Kelj föl és légy szabad. 507