AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bata Imre: Ady Isten-élménye

ben valamikor Kiméra asszony serege buta valót öldösött. Ahol valaha oly kemény küzdelem folyt. Mert elmúltak a bálok, a hős murik, el a lakodalmak! És megkockáztathatjuk azt is, hogy aki eltávozott, immár ,,a Halál pitvarában" időz. A megkettőződött én folyománya, hogy a látogatók sorjázhatnak, csak a komornyik hajlong előttük, s nincsen, aki asztalához invitálná őket; a benső térből hiányzik az integráló közép, s ezért jogos a kérdés: ,,Lelkes képem kinek a képe?" Mert ha nem én, akkor kép, látvány, dramatikus színtér, de minek nevezhető? A kérdést egyetlen szava módosításával megtalálom egy nevezetes életidegenséget kifejező vers első strófájában is. WEÖRES Sándor Le Journaljában: kanca futott az udvaron egy cédrus ötlött a szemébe mindkettő szűz phaenomenon „lelkes lelkem kinek a képe" ó bár tudnék lóul dalolni zablát kantárt rám Múzsa fonna abrakom hymni odi psalmi nyeregbe Orpheus pattanna Vagyis a kérdés olyan, amire nincs válasz, s ezért lehet a poézis kezdete. ADY lírája: ezt teszi föl újra és újra. Nincsen válasz, s ha van, az nem felelet. Csak ami már benne van a kérdésben is: a hiány megtestesítése. A hiány metaforája: az Isten. De határozottan változni látszik. A Vezeklő vigadozás zsoltára felismerhetővé teszi a változást. Víg zenged ezésre hivattam S gonosz jajjal illettem nagy személyed, Jehovák Jehovája Elet. Feledtem, hogy szent az én testem, Mert örök Rend fehér folyói mossák: Csodálatos csodálatosság. S ha Isten volt az Én reciprokja, volt életet átható panteizmus, most törvény: ,,örök Rend", megkülönböztethető, mint előbb sosem! A megkettőződött éntudat távlatot nyújt ADYnak. S e módosult távlat kínálja az „avas kérdés"-t: Itt van egy legnagyobb Valóság. Ez valami szent, rendetlen rend S az élet egy régi adósság, Amelyet le kell róni. Az élet egy régi rossz emlék S az a nagy Valaki akarja, Hogy az eszéből ki ne essék Emléke egy köd-múltnak. Itt nem segít templom, imádság, Fogadja el sorsát az ember, Ne várja, hogy mások megváltsák: Szenvedjen és haljon meg. 506