AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A „Hungary", az első angol nyelvű magyar újság

(gazdasági és diplomáciai) elkülönülés mellett érveltek. Ezekben az években azonban a Hungary már mind több cikkben egyúttal védekezni is kényszerült a magyarországi nemzetiségek elnyomásának vádjával szemben, ami a koalíció jórészt apró, kicsinyes bosszantó intézkedésekben és sajtópörökben megnyilvánuló agresszívabb nacionalizmusának következtében külföldön mind gyakoribb téma lett. A Hungary-nak e vádakkal szembeni reakciója ugyanazt a kettősséget mutatja, mint a korabeli egyéb válaszok. Szinte egyszerre tapasztalható ,,az agitátorok" tevékenysége fölötti fölháborodás, az erőteljesebb ellenakciók sürgetése, az addigi liberális politika fölhagyásával való fenyegetőzés, valamint a vádak visszautasítása, annak hangoztatása, hogy ,,a nemzetiségeknek sehol sincs olyan jó dolguk, mint Magyarországon". YOLLAKD cikkei jórészt az első rekaciótípusba tartoztak. Több ,,cromwellianizmust" kívánt a nemzetiségekkel szemben, kétségbevonta a magasabb civilizációs szintre való alkalmasságukat, mivel nem ismerik föl, hogy egyesülniük kell az uralkodó magyar nemzetiséggel.

85 A Hungary egyik szignálatlan, de stílusát tekintve szintén YoLLANDra emlékeztető cikke kétségbevonta, hogy ,,a magyar kormánynak a szocialistákkal és a nem-magyar nemzetiségekkel szembeni magatartását elítélő agitáció mögött csupán emberbaráti lelkesedés rejlene", szerinte ,,egy láthatatlan bajkeverő" szítja az agitációt, informálja félre a Spectator és a Daily News tájékozatlan, felületes kritikusait : Bécs. A cikk szerint az európai hatalmi egyensúlynak valóban alapját képező Kettős Monarchia ereje, fönnmaradása attól függ, hogy Magyarországnak „sikerül-e nemzetiségeit erős, egységes egésszé kovácsolnia, amelyet egyesít a dicső múlt tisztelete és a dicső jövő reménye". Ehhez kéri a Magyarországon mindig nagyrabecsült brit közvélemény szimpátiáját.

86 BATTHYÁNY Tivadar cikke a másik irányzatot képviselte, kérte a kritikusokat, hogy hasonlítsák össze a magyarországi nemzetiségek sorsát az írek, a finnek, a poseni lengyelek vagy éppen a Romániában élő 100 000 moldvai magyar [!] helyzetével, ,,majd ők is észreveszik, hogy az idegen nemzetiségű és nyelvű, állampolgárok egyetlen országban sem élvezhetik nyelvük és irodalmuk olyan korlátlan használatának és művelésének a jogát, s nincs olyan teljes politikai szabadságuk, mint Magyarországon". BATTHYÁNY mindehhez még hozzátette, hogy az alkotmányos jogaikért állandóan küzdő magyarok a nagy és szabad brit nemzettől támogatást és szimpátiát várnak, nem pedig sértő és megalapozatlan vádakat.

87 A korabeli nacionalista közhangulat valóban értetlenül állt szemben az angol kritikával, mert számára a kritizált jelenségek, intézkedések természetesek és jogosak voltak; nem vették észre, hogy a társadalmilag fejlettebb, s így morálisan érzékenyebb Nyugat-Európa számára a magyarországi nyílt osztályuralom, a választási visszásságok, az asszimiláció erőltetése — mindaz, ami 50—100 évvel korábban még Nyugat-Európában is általános volt — már visszataszító, nem indokolható, tarthatatlan. A magyarországi anglománok, köztük 85. 1906. máj. 15. 3-6. és júl. 1. 5-6. 86. The British Press and Hungary, 1907. aug. 15. 6—10. Ezeket az érveket szinte szó szerint megismételte a lap egy évvel később: 1908. dec. 15. 375 — 377. 87. BATTHYÁNY Tivadar: The British Press on Hungary, 1907. dec. 15. 11 — 12. 489