AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

V. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A „Hungary", az első angol nyelvű magyar újság

és változatlan áron megjelent. Példányszámáról, sajnos, nincs adatunk» legföljebb annyi, hogy 1904 I. negyedévében postai úton belföldre mindössze 72, külföldre 81 példányt, illetve küldeményt szállítottak belőle, s a következő három negyedév adatai nagyjából hasonlóak.

21 A példányszám természetesen ennek sokszorosa lehetett. GOLONYA beadványaiban gyakran hivatkozott lapja kedvező angliai sajtóvisszhangjára, de a mellékelt lapkivágások, a Hungary által is átvett vagy ismertetett cikkek javarészt csak kis hatókörű, vidéki angol lapokra tudtak hivatkozni. Valószínű, hogy a Hungary olvasóinak és támogatóinak jelentős része nem külföldről, hanem a hazai angolul olvasó közönségből, arisztokrata és nagypolgári családokból került ki. A lapban fényképekben bemutatott nagybirtokos és nagytőkés családok, ezek báljai, esküvői egyaránt utalhattak a támogatók személyére és a lap olvasóinak sznobisztikus érdeklődésére. A Hungary jelentős részét valószínűleg maga a szerkesztő-tulajdonos, illetve felesége írta vagy fordította. A névvel aláírt cikkek szerzőinek egyik csoportját angolul tudó vagy angliai propaganda-mondanivalóval rendelkező magyar közhivatalnokok (NAGY Dezső, AMBRÓZY Gaszton, a Kereskedelemügyi Minisztérium londoni képviselője, RUTTKAY Vilmos), tanárok (a kolozsvári unitárius professzor, KOVÁCS János, a fiatal GERMANUS Gyula), politikusok (BATTHYÁNY Tivadar, MAILÁTH József) — minden bizonnyal GÓLONYA személyes ismerősei — írták. Angol anyanyelvű munkatársak nélkül azonban a Hungary nem létezhetett volna. GOLONYA londoni képviselője bizonyos Mrs. Sheena MACDONALD volt, s valószínűleg az ő révén jelentek meg egyes skót lapokban (Glasgow Herald, Aberdeen Free Press) a Hungary-t, illetve Magyarországot méltató írások. Formálisan nem tartozott a laphoz, de állandó levelezője volt W. H. SHRUBSOLE. Ez az egykori kiskereskedő, ma is népszerű angol vallásos himnuszok szerzője és vezénylője, autodidakta amatőr geológus és paleontológus, hatvanéves kora után Magyarország angliai népszerűsítésének szentelte napjait. Eveken át több száz vetített képes előadást tartott Magyarországról, amelyekben az ország természeti szépségeit, lakóinak szabadságszeretetét és Ausztriával szembeni jogos igényeit hirdette, ecsetelte a magyarok angolbarátságát, a kedvező magyarországi tőkebefektetési lehetőségeket, elárasztotta az angol lapszerkesztőségeket Magyarország közjogi helyzetére és helyneveinek helyes (magyaros) írására vonatkozó korrekciókkal, eredményesen interveniált az Admiralitásnál és a Hadügyminisztériumban a magyar himnusz hivatalos elfogadása és játszása tárgyában, sűrűn hozott Magyarországra turistacsoportokat, s rendszeresen polemizált a magyar politikát bíráló angliai sajtómegnyilvánulásokkal. Szerteágazó tevékenysége hétről hétre nyomon követhető a Hungary hasábjain, a legmelegebb méltatás (,,szobrot érdemelne") kíséretében.

22 SHRUBSOLE szemlélete teljesen megegyezett a Hungary lelkendező magyar nacionalizmusával: ,,a magyarokat hűen ábrázolja, 21. Kimutatás a postai úton szállított lapokról. 1904. OL K 26 1904V-1847. Összehasonlításként a francia nyelven kiadott Revue d'Orient et de la Hongrie-ból 1904 I. évnegyedében belföldre 131, Ausztriába 32, külföldre 332 példányt szállítottak. 22. W. H. SHRUBSOLE (1837-1915 után) életrajzáraid. 1908. ápr. 1. 98-101. — V.o. GYŐRY Ilona: Shrubsole Vilmos. = Vasárnapi Újság, 1902. márc. 16. 161 —162. 479