AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Zircz Péter: A magyar könyvtárpolitika alapjai

A MAGYAR KÖNY

VTÁRPOLITIK A KEZDETEI A wlassicsi korszak (1897—1914). A könyvtárpolitika fogalma akkor válik közhasználatúvá, amikor a könyvtárak fontos társadalmi üggyé kezdenek válni. A „frontáttörés" az angolszász világban zajlik le: Nagy-Britanniában 1849-ben hozzák meg a világ első könyvtári törvényét (,,Ewert Bili"), majd a public library mozgalom az USA-ba is átültetődik és néhány évtizedig lenyűgöző gyorsasággal fejlődik. Az ezredforduló táján közel 7000 nyilvános könyvtár működik Amerikában, 55 millió kötetnyi állománnyal. Pedig CARNEGIE csak ezután hozza létre több millió dolláros, könyvtárfejlesztési alapítványát, DEWEY pedig nevezetes jelmondata szellemében („A legjobb könyveket a lehető legtöbb olvasónak, a legolcsóbb módon") útnak indítja vándorkönyvtárait. Az eredmények a 19. század második felében az álmosabb KözépEurópában is visszhangot váltanak ki, az északi államokból terjedő public library eszméje Németországot is fertőzni kezdi: ,,A régebbi könyvtárak egy része igyekszik alkalmazkodni a kor megváltozott követelményeihez és — anélkül, hogy tudományos jellegét feladná — állományának és igazgatásának népiesebbé alakításával («volkstümlichere Angestaltung») az Einheitsbibliothekhez, az angol—amerikai Public Library felé közeledik."

11 A monarchiába kétségtelenül elsősorban német közvetítéssel jutottak el a „könyvtári forradalom" eszméi, éppúgy, mint a népfőiskola, a legkülönbözőbb nemzetnevelési, „társadalompedagógiai intézmények és szervezetek (népfőiskola, közművelődési egyesület stb.) létesítésének a láza. Választott tárgyamtól messze térítene (habár kétségtelenül a legszorosabban összefonódik vele) annak vizsgálata, hogy a public library, Einheitsbibliothek, népkönyvtár stb. — általában az akkori közművelődési könyvtár funkciója, állomány összetétele, működési területe körüli nézetkülönbségek milyen szorosan összefonódtak a legkülönbözőbb megnevezések alatt jelentkező közművelődéspolitikai felfogásokkal, amelyek — lévén a közművelődés Közép-Európában az akkor mind élesebbé váló osztályharcok színtere — a politikai harc eszközeivé is váltak.

12 A mai magyar könyvtári irodalom a népkönyvtári elv mechanikus átvételét teszi felelőssé könyvtárpolitikánk múlt századi kezdeményeinek elvetélődéséért (sőt, végső soron a magyar közművelődési könyvtárak felszabadulás utáni funkciózavaraiért is). Kimondatlanul is ugyanezt a nézetet képviseli KŐHALMI Béla, aki mindmáig a legalaposabb — s nem utolsó sorban: marxista — kritikáját adta a korszak könyvtárpolitikájának. A népkönyvtár-elv

13 mechanikus átvételének ellentmondani látszik az, hogy a kor vezető könyvtárosai (pl. FERENCZI, GULYÁS) lehetőséget kaptak mégpedig az annyira szűkkeblűnek tartott Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsától (MKOT) nyugat-európai tanulmányutakra, sőt a könyv11. Gottlieb FRITZ: Das moderne Volksbildungwesen. 1901. Leipzig, Teutner V. 154. 1. 12. Az érdeklődő olvasó figyelmét a magyar közművelődéstörténet kitűnő résztanulmányaira kell felhívnom (TAR Károly, DÜRKÓ Mátyás stb. műveire). 13. A kortárs szakíró megfogalmazása szerint: ,,A népkönyvtárak alapításánál szinte végig abból a meggyőződésből indultak ki, hogy elegendő az ún. alacsonyabb néprétegek számára olvasási intézményeket létesíteni." 228