AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

III. A magyar könyvtárügy történetéből - Zircz Péter: A magyar könyvtárpolitika alapjai

tárpolitika akkori letéteményese — WLASSICS Gyula — nyíltan hitet tett a public library eszméje mellett: „Az olvasó nevelés nagy lélektani feladata kezd előttünk óriási arányokban kibontakozni. E pedagógiai feladat útján halad az a mozgalom, mely a szabadtanítás központjába kívánja állítani a könyvtárakat. Amerika példája vonz itt is."

14 Az angol—amerikai szemlélet elfogadására utalnak egyéb — ma is korszerűnek ható — megállapításai, amelyekkel az oktatásra épülő közművelődési rendszer kibontakoztatása, a könyvtárra alapozó közművelődési tevékenység, a városi könyvtárnak a városodást erősítő szerepköre mellett tör lándzsát.

15 Hasonló — szakszerűbben kifejtett és megalapozott nézetekkel találkozunk FEKENCZI Zoltán, GULYÁS Pál és MIHALIK József (valamennyien a WLASSICS vezette MKOT alkalmazottai) írásaiban. Mind tudatosan hazudtak volna? A válasz részletesebb vizsgálódást igényel. Kezdjük a társadalompolitikai háttérrel: KŐHALMI Béla hívta fel a figyelmet, hogy az MKOT alapítása nem véletlenül esett egybe a nagy aratósztrájk időszakával (1897), minthogy az sem véletlen, hogy egy esztendővel később belügyminiszteri rendelet oszlatta fel a magyarországi földmunkás olvasóköröket. Az államilag szervezett és finanszírozott népkönyvtárügy kifejlesztésének elhatározása és a sztrájkmozgalmak agitációs központjaivá vált olvasókörök felszámolása közötti összefüggésből nyilvánvaló, hogy a politikamentesnek nyilvánított népkönyvtárakat az uralkodó osztály direkt politikai eszközként kívánta felhasználni. Mégpedig kettős céllal: egyfelől felváltani, közömbösíteni kívánták velük rövid távon a földmunkás olvasóköröket, hosszabb távon a rendszer által kártékonynak ítélt szakszervezeti könyvtárakat, másfelől pedig ,,minél tökéletesebb és minél tanulságosabb" (WLASSICS) olvasmányokat igyekeztek a leendő olvasók kezébe adni. „Nem az a főkérdés — jelentette ki WLASSICS —, hogy hányan olvassák népkönyvtárainkat, az a döntő, hogy hány olvasónál emelkedik az olvasás folytán az értelmi és erkölcsi, jeliemi szilárdság."

16 Hogy ezek a minél tökéletesebb és „minél tanulságosabb" művekből összeállított és szerte az országban szétküldött állományok a valóságban mit jelentettek, arról SZABÓ Ervin számolt be a szabad tanítás 1907. évi pécsi kongresszusán,

17 amikor „tiltakozott az olyan kormánypolitika ellen, amely a könyvet arra akarta felhasználni, hogy általa kioltsa a nép «lázadó szellemét», és hogy erkölcsileg közelítse az uralkodó réteghez."

18 14. WLASSICS Gyula: Világnézetek harca és a jövő könyvtára a nemzetnevelésben. = = WLASSICS Gyula beszéde Nagyváradon, 1911. 15. ,,. . .nem vagyok híve a kultúrpolitika területén általában és így a könyvtárpolitika terén sem olyan intézkedésnek, mely kisszerű rendszabályozásba vész el, mely nem a kultúra egyetemes céljait szolgálja, de sivár politikai irányzatok, akár radikális, akár a reakczionárius eszmeáramlatok mesterséges, sőt erőszakos terjesztésének szogálatába szegődik". WLASSICS: I. m. 16. Kultur-socializmus. WLASSICS Gyula beszéde, Bp. 1906. 17. „Szabó Ervin itt már támadásba ment át az állami pénzből fenntartott és segélyezett népkönyvtári olvasópolitika ellen, amely visszaélve az igazi hazafiság, a nemzetvédelem ós vallásosság jelszavával, az olvasó érdeklődését lagymatag, vizenyős, lapos stílusú erkölcsösködő ál-szépirodalommal közömbösítette, kiirtva a népkönyvtárak állományából a kor szociális problémáit és a modern természettudomány eredményeit ismertető műveket." = KŐHALMI: I. m. 34. 1. 18. TAR Károly: Társadalom és művelődés. Tanulmányok. Bp. 1976. NPI. 14.1. 229