AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár

A Továbbjutni! már nemcsak a realizmus elismerését jelentette az esszéista számára, annál is előbbre-törőt: ,,... Szeretné (a kritikus), ha megint kóbor fiatalokkal találkozna a megülök helyett, kiknek legfőbb vágya: továbbjutni!"

92 Ki tudja ma már megmondani, hogy HALÁSZ Gábor merre ment volna, milyen csúcsokra felmenve és onnan messze tekintve milyen távlatokat nyitott volna számunkra? Utolsó nagy műve már nem jelenhetett meg, kézirata sem maradt ránk. Az Egy század élete (a tizenkilencedik század eszméi) az utolsó befejezett műve. A kézirat már nyomdakész állapotban volt — TOLNAI Gábor erre a tanú —, válogatást tartalmazott a múlt századi magyar politikai irodalomból, bevezető' tanulmánnyal, jegyzetekkel, arcképvázlatokkal.

93 A könyv kéziratát a német megszállás után HALÁSZ Gábor RÉDEY Tivadarnál, könyvtári munkatársánál, barátjánál helyezte el, vélt biztonságba. De a végzet ismét kiszámíthatatlan és kegyetlen volt: RÉDEYék lakását a Rózsadombon (a Buday László utcában) az ostrom alatt gyújtóbomba pusztította el, így a kézirat és sok más dokumentum is a lángok martaléka lett. De nemcsak utolsó műve semmisült meg, élete, egyéni sorsa is egyre inkább a tragédiába zuhant. A végzettel szembenéző, de közben már lassan reménykedni kezdő humanista írók képtelenek voltak kiszámítani a barátok által oly sokszor ajánlott szökés pillanatát. Mint FENYŐ József, a véletlenül túlélő sorstárs írta:

94 1944. november 26-án az esti takarodó után a munkaszolgálatosok ezreinek szállását csendőrök zárták körül, majd hajnalban a Józsefvárosi pályaudvarra terelték a szerencsétleneket, és embertelen körülmények között lezárt vagonokban nyugat felé vitték őket. Végül is — napok múlva — részben Fertőrákos, részben Balf községbe irányították a „szállítmányt". Rabszolgaként tengették életüket, éhezve-fázva ún. erődítési munkákat végeztek. A tífusz, a végelgyengülés naponta tizedelte meg soraikat. Mint FENYŐ József írta, a balfi deportáltak között 1944. december 15-én az a hír terjedt el, hogy Budapestről egy katonai autó érkezett, két hivatalos személlyel, hogy SZERB Antalt kiadassák, illetve megmentsék. Valóban egy utolsó mentőakció drámája játszódott le Balfon: két kiváló katonatiszt — itt is írjuk le neveiket —, GÖRGEY Guido és TASSY Jenő hamisított nyílt paranccsal egy gépkocsival Balfra utaztak, hogy SZERB Antalt Pestre szállítsák. A tábor német parancsnoka ehhez hozzájárult, de SZERB Antal nem! Kísértetiesen ismétlődött meg az őszi budapesti jelenet: akkor HALÁSZ Gábor nem volt hajlandó barátai nélkül illegalitásba vonulni, most pedig SZERB Antal tagadta meg a távozást HALÁSZ és SÁRKÖZI nélkül. Megkezdődött az alkudozás, az idő egyre inkább telt, az őrség gyanút fogott az okmányokat ismét átvizsgálták, a hamisítás kiderült, a két bátor tiszt kény92. Válogatott írásai. 1959. 745 — 750. 1. 93. TOLNAI Gábor: Tanulmányok. Bp., 1970. Akad. K. 437. 1. 94. FENYŐ József: Mi történt Balfon, 1945. március 31-én? — Soproni Szemle. 1968. 4. sz. 372-375. 1. 14* 211