AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)

Mindebben túlzás lenne rosszindulatot, szándékos elhallgatást keresni. A VAJDÁénál jelentősebb lapokról is csak ritkán, nevezetesebb alkalmakkor (évforduló, szerkesztőváltozás) jelenik meg érdemi méltatás. A Csatár pedig — maga a szerkesztő vélekedik róla így FALKIIOZ írt, idézett levelében — nem tartozik vezérorgánumaink közé. Lapjaink figyelmét a Csatár működése idején elsősorban az országgyűlés, majd az azt követő hazai és lajtántúli események kötik le. Polémiákat a Deákpárti Pesti Napló és a határozati Magyarország a félhivatalos Sürgönnyel és a konzervatív-municipalista Pesti Hirnökiel, méginkább azonban a SCHMERLING centralizációs szándékait képviselő osztrák lapokkal folytat. A Csatár, mint néplap, betölti küldetését. Vezércikkeiben a felirat hívének vallja magát, ha — Kispuskatűz rovata tanúsága szerint — nem is fenntartás nélkül. Vitákra tehát semmi sem ad okot. 1861. dec. 31-én azután egy váratlan hír bukkan fel a Pesti Naplóban, (300—3566 sz.): „A ,Csatár' című lap vezetését új évtől kezdve Dienes Lajos veendi át, mint főmunkatárs. Dienesnek a népies irodalom terén szép neve, ügyes tapintata és nagy gyakorlottsága révén — e változás a Csatárnak csak előnyére lehet" (Különfélék). A két nappal előbbi Sürgöny DiENESnek még csak főmunkatársként való bekapcsolódásáról szól.

26 VAJDA másik lapja, a Nővilág 1862-ik évi 1. számában lakonikus rövidséggel csak ennyit közöl: ,,A Csatár tulajdonjogáról és szerkesztéséről Vajda János lemondván, az a jelen évben mint Kozma Vazul kiadó tulajdona jelen meg, Dienes László felelős szerkesztése mellett" (Pesti hírek). Lényegét tekintve ugyanez olvasható a Magyarországban

27 és a Hölgyfutárban

28 is. Szűkszavú, csak a tényekről számot adó közlemények találhatók a többi lapokban is. Csak a kései kutató, KOMLÓS Aladár firtatja a szerkesztő változás okát: „Miért? Magyarázatot sehol sem találunk. Vajda szabad kezet akart, s azt a Csatárban nem kapta meg? Kiszorították a lapból?"

29 A Csatár 1862-es, DIENES-szerkesztette számait lapozva, irányváltozásról nem beszélhetünk (legfeljebb az egyre mostohábbá váló sajtó viszony ok színtelenítik el mindinkább a lapot). DIENES az új Csatár programadó cikkében ki is jelenti: „e lap első évi programjának elveihez, szelleméhez híven ragaszkodva, iparkodni fogunk oly népies hangon írott béltartalommal tölteni meg annak hasábjait, melyet kevésbé tanult, de értelmes polgártársaink is könnyen megértsenek, s az előkelőbb rendűek sem tarthatnak időveszteségnek megolvasni."

30 Az okot máshol kell keresnünk. Ha jobban szemügyre vesszük VAJDA lapjait, és a kortárs sajtó egyes, velük foglalkozó közleményeit, láthatjuk, hogy költőnk Csatártól való távozásának korábban mutatkoznak már jelei a Nővilágban bejelentettnél. A Csatár 1861. okt.—

dec. hónapokra szóló Előfizetési felhívását — amely egyszersmind a lap tömören fogalmazott programját is jelentette az előzőekben — ezúttal már csak KOZMA Vazul, a kiadó írja alá,

31 és nem VAJDA, 26. 1861. dec. 29., 298. sz. Napi újdonságok. 27. 1862. jan. 1., 1. sz., Újdonságok. 28. 1862. jan. 2., 1. sz. Budapesti hírharang. 29. KOMLÓS i. m. 106. 1. 30. Lapunk t. olvasó-közönségéhez. 1862. jan. 4., 2. sz. 31. Pesti Napló, 1861, szept. 17., 213 — 3479. sz. Hirdetések; Magyarország, 1861. szept. 18., 217. sz. 476