AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)

mint a korábbiakban.

32 Ezenkívül: ha a régebben kelt felhívások szövegét a KOZMA Vazul neve alatt megjelenttel összevetjük; kétséget kizáróan győződhetünk meg arról, hogy az előbbiek VAJDÁtól, az utóbbi nem az ő tollából származnak. Más bizonyítékaink is emellett szólnak. VAJDA, aki addig rendkívül aktívan szerkeszti és írja Nővilág című irodalmi divatlapját, a Csatár megindulásától kezdve egyre inkább csak névleges szerkesztőként szerepel, egészen 1861. szept. 15-ig, amikor ismét nagy lendülettel veti bele magát a lap irányításába. A fenti terminus egyébként egybevág a KOZMA Vazul által aláírt Előfizetési felhívás keltével is. A szakítás természetesen nem máról holnapra történt. Sőt: 1861. okt. 6., BALÁZS Sándor távozta után megint szinte teljesen VAJDA nyakába szakad a Csatár szerkesztésének és írásának gondja. De mennyivel fakóbb már ez a Csatár, mint a korábbi volt. Hiányzik belőle a szemlátomást nagy kedvvel szerkesztett Kispuskatűz rovat. (Megszűnt: 1861. aug. 8-án, 37. sz.). Vezércikkeit, cikkeit hírösszefoglalók, Félheti szemlék váltják fel. (1861. nov. 14-től, 65. sz.). A Vasárnapi Újság egy rövidke, a Nővilágról szóló híre is sejtetni engedi Vajda szándéka másultát: „Szerkesztője, Vajda János, nem hogy vissza nem lép — mint híre volt —, de sőt főgondját e lap szerkesztésére fordítandja" (1861. dec. 15., 50. sz., 598. 1. Irodalom és művészet). Távozásának okát kutatva írja KOMLÓS Aladár: ,,arra gondolhatunk, hogy Vajda kiábrándult a magyar politika célszerűségéből".

33 Igen, az ebben az időben hozzá közelálló ZILAHY Károly róla kelt híradásai is ezt impressziónálják: „Vajda aug. 1-én jő be Siklósról — tájékoztatja 1861. júl. 28-án Bajza Jenőt, aki ebben az időben a Nővilág szerkesztésében segédkezett — A ,Csatár' sikere iránt desperált s bizonyos megvetéssel szól a politicai hírlapirodalomról".

34 „Desperáltságáról" tudósít egy másik ZILAHY-le vél is, ugyancsak BAJZA Jenőhöz címezve, 1861. szept. 13-án: „Vajdát a , Griffben' igenis ott találtam, s komoly fölszólítást nyertem tőle egy amerikai expeditióra. Ha jövő évben semmisem lesz, megyünk 50-n Amerikába, ott várost alapítunk, ahol nem lesz szabad se írni, se olvasni, stb., stb. na tudod már, miket beszél ő ilyenkor."

35 Az elkeseredés oka kézenfekvő, ha a Nővilágba 1861 őszén írt glosszáit, megjegyzéseit olvasgatjuk. Az Önbírálat és a Polgárosodás indulatai moraj lanak már ezekben az apró írásokban, amikor az 1861-es országgyűlés politikájáról szól: „Legnevezetesebb és a főváros életében hosszú időre emlékezetes esemény a budai népszínház f. hó 14-én történt megnyitása. Oly vívmány ez, mely nagyobb örömmel tölt el, s több siker reményével kecsegtet minden hazafit, mint a legutóbbi ,tüntető' forradalom, vagy forradalmi tüntetés minden Török János-boldogító octroy-alkotmányos eredménye."

36 „A politikai nevezetességek kora — írja más alkalommal — egyidőre lejárván, a művilagi személyiségek foglalják el lassankint a tért, s ha így haladunk vissza, a ,1'ordre regne Varsowie' jelszavas korszak felé, akkor maholnap a szín32. Pesti Napló, 1861. márc. 31., Hirdetések; Magyar Sajtó. 1861. jún. 19., 140. sz. Hirdetések, stb. 33. KOMLÓS i. m. 106. 1. 34. OSZK Levelestár. 35. OSZK Levelestár. 36. Nővilág 1861. okt. 1., 19. sz. Tárca. 477