AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)

A Csatár élére került VAJDA nem járatlan a néplap-szerkesztés gyakorlatában, hiszen irodalmi divatlapja, a Nővilág, sem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy minél többeket meghódítson a magyar nők közül az olvasás, az irodalom számára, és nem is eredménytelenül.

11 „Mint szorosabb értelemben vett néplapnak — írja mintegy a Csatár irányát, küldetését meghatározón — feladatunk világosan, kereken beszélni. Egyszerűsítsük a fogalmakat, szabályozzuk a valódi, népi politikát."

12 A Csatár szerkesztője 1848-as alapon áll, az osztrák—magyar megegyezés előmozdításán fáradozik, elutasítva természetesen az osztrák centralizációs törekvéseket. Közjogi érveit — kitapinthatóan — SZÉCHENYI és KEMÉNY Zsigmond e vonatkozásban kifejtett elgondolásaiból meríti, ill. azokat alkalmazza — saját elképzeléseihez igazítva — a változott viszonyokra. Következésképpen a felirat hívének vallja magát (A felirat. 1861. jún. 27., 25. sz.) és taktikából az országgyűlés tartamára akciószövetséget vállal a középnemesi politika Deák-párti képviselőivel (a Csatár vezércikkei, irányt szabó nyilatkozatai tanúskodnak erről). Ám a lap vezércikkeknél és szerkesztőségi állásfoglalásoknál szabadabban kezelhető írásai, rovatai azt is híven tükrözik: miben tér el a szerkesztő alkalmi szövetségeseitől. VAJDA a „szegényebb középrend" szemszögéből vizsgálja az eseményeket, Kispuskatűz elnevezésű rovata pedig sokat tartalmaz a középbirtokos nemesi vezetést plebejus oldalról elutasító 1862-es röpiratai, nézeteiből. A lap színvonalát tekintve, cikkeit, jegyzeteit olvasva — úgy véljük — szerkesztőjének sikerült a rendeltetésének megfelelő hangot és arányokat megtalálnia. Hangjában van bizonyos, jó értelemben vett oktatói színezet, ez azonban nem több az idősebb testvér, az élet egyes dolgaiban járatosabb ember szerető útmutatásánál, és semmiesetre sem bántó, vagy lekezelő. Ezt az érdemét a Pesti Napló glosszaírója is elismeri, amikor „olcsósága s az ő fogalmaihoz mért egyszerű, tartalmas cikkei miatt" ajánlja a népnek Vajda lapját.

13 ,,Tartalmasságá"-t, ,,okos, szabadelvű irányá"-t, „sokoldalúságá"-t és „elevenségé"-t a Magyarország is kiemeli.

14 A Csatár cikkei szerkezetileg felülmúlják az 1862-ben közreadott röpiratokat. A hírlapi terjedelem és rendeltetés jótékony, fegyelmező hatással van VAJDA stílusára, amely — esetünkben érthetően — kerekebb, célratörőbb. Mondatai nem nyújtóznak el féloldalnyi hosszúságban. Példái igazát ízesítő anekdotái frappánsabbak. Mondandóját szívesen világítja meg ismert közmondásokkal: „ha rövid a karod, toldd meg egy lépéssel. Azaz, hogy számunk is kevesb, helyzetünk is roszabb a többi nagyobb népeknél. Nekünk kétszeres, háromszoros erőkifejtésre van szükségünk, hogy elérjük azt, amit ama népek elértek, vagyis hogy hozzájuk hasonlókká, egyszóval: szabadokká legyünk" (Semmi fényűzés II. 1861. jún. 9. 20. sz.), korábban közkézen forgó mesemotívumokkal: „de mindennek koronáját a szorosan nagy osztrák, a centralista tábor műve, maga az oktroyált alkotmány teszi föl, mely tökéletesen hasonlít azon esethöz, midőn farkas koma arra a mull. Vö. MIKLÓSSY János: Vajda János hírlapírói pályakezdése. = Magyar Könyvszemle. 1972/3-4. sz. 240-250. 1. 12. Az ország minden lakosa — magyar hazafi! Cs 1861. ápr. 4., 1. sz. 13. 1861. ápr. 17., 88. sz. Különféle. 14. 1861. ápr. 15., 89. sz. Újdonságok. 470