AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)

latságos ötletre jött, hogy ő nem eszi meg a bárányt önkényesen, erőszak útján, hanem igazságosan, alkotmányosai módon, bebizonyítván neki, hogy a tőle, alá folyó vizet a bárány neki felzavarja, s midőn a bárány a természeti körülményre hivatkozott, mely e vétséget lehetleníti, ráfogta, hogy öregapja rágalmazta az öregapját, és diktum-faktum kitekerte az igazsággal alkalmatlankodó berbécs nyakát." (Osztrák fogalmak. 1861. szept. 12., 47. sz.), népéletből vett képekkel, hasonlatokkal; ,,A jó gazda a telet sem tölti egészen dologtalanul: fúr, farag, kosarat köt az eresz alatt; javítgatja szerszámait, előkészül a tavaszi munkára. Mi se töltsük haszontalanul a politikai telet, a hideg borút, melyet Schmerling December úr ránk eresztett. Befagyva az európai constellatio tengerén: tanuljunk, okuljunk, emlékezzünk" (Tanuljunk, okuljunk, emlékezzünk. 1861. aug. 4., 36. sz.). A néphez szólás szándéka többnyire cikkei címadásában is kifejezésre jut. Szeret népi, vagy széles körökben ismert szólás-mondást, szentenciát írásai címéül választani. Jobbára olyanokat, amelyek azok mondandóját frappánsan tömörítik: Nem mind arany, ami fénylik (1861. máj. 9., 11. sz.), Jaj be.. .okos a német (1861. máj. 26., 16. sz.), Tied a hatalom, Ausztria, mienk a dicsőség (1861. máj. 26., 16. sz.), Az alkotmány nevét hiába ne vedd (1861. okt. 27., 60. sz.) stb. Irodalmi alkotásokról, tudomány-népszerűsítő művekről, külföldi intézményekről, vagy a világtörténelem és a nemzetközi politikai életről szólva, sosem mulasztja el a „tanulmányvágyas" de még tájékozatlan olvasó számára megvilágítani a tanulságot: ,,A honi és világtörténet után — ajánlja ORBÁN Balázs Utazás Keleten c. művét —, alig van tanulságosabb olvasmány a politikai előkészületre, mint a jó útleírások, melyek az egyes nemzetek jó, s rósz államintézményeit, szokásait, erkölcseit, s művelődési színvonalát ismertetik. Az összehasonlításból merül föl a leghelyesebb ítélet, s nagyon igaz, hogy aki nem ismeri a külföldet, nem ismerheti saját korát eléggé, — mert nem hozhat ítéletet, vájjon mily polcot foglal el nemzete a közös előhaladás lépcsőzetén? Ránk nézve legtanulságosabb ugyan főleg iparkereskedelmünk és politikai tekintetben a jelenkori míveltség hazája a nyugat (...)." (Irodalom s művészet. 1861. szept. 8., 46. sz.). A Csatár „politiko-centrikusabb" lap, mint azt előfizetési felhívása és fejléce — „politikai és ismeretterjesztő néplap" — ígéri. „Irodalom és művészet" rovat mindössze háromszor található hasábjain VAJDA szerkesztősége idejében (ápr. 4., 1.; szept. 8., 46. sz.; nov. 21., 67. sz.). Ezek közül is az egyik RÜSTOW Geschichte des ungarischen Insurrektionskrieges in der Jahren 1848/49. c. művét ismerteti. Ismerettár rovata többnyire a nemzetközi élet eseményeiről és szereplőiről nyújt tájékoztatást. Gazdasági és kereskedelmi hirek-kel először 1861. nov. 24-én (68. sz.) találkozunk a lapban. Tárca-rovata pedig akkor válik rendszeressé (1861. dec, 19-től, 75. sz.), amikor a szerkesztő rúdja már kifelé áll a Csatártól. Az irodalmi élet jelenségeivel csupán a Kispuskatűz elnevezésű, ,,napi életre vonatkozó, csípős megjegyzéseket, jóslatokat" tartalmazó rovat foglalkozik rendszeresen, természetesen arculatának megfelelő szinten. Annál nagyobb tér nyílik a politika számára, s ez az akkori mozgalmas időket figyelembe véve, nem is meglepő. Vannak számai, amikor a két „fő cikk" mellett még a Belföld, Külföld rovat is tulajdonképpen afféle belső cikk (1861. ápr. 4., 1. sz.; máj. 2., 9. sz.,; máj. 26., 16. sz. stb.). Ha a Csatárt a kor legkelendőbb néplapjával, a Vasárnapi Újsággal vetjük össze, az összehasonlítás vitathatatlanul az utóbbi javára dől el. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a 60-as évek elején a Vasárnapi Újság nem éri el azt a szintet, amelyet az előző évtizedben megszoktunk tőle. A színesen, változa471