AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)

a történet, földírás, természettan stb. hasznos és ítélet-képző tudományokból is tudjon valamit? Mi nem vagyunk képesek a választást és az arányt helyesnek találni. '(...)."

8 A Magyar Nép Könyve igényes témaválasztásaival, színvonalas közleményeivel a művelt magyar olvasóközönséghez szólt elsősorban. VAJDA megjegyzésében tehát sok igazság rejlik. S egyszersmind utal arra is, hogy a Csatár szerkesztője a nép fogalmán mást ért, mint az ötvenes években a nemzeti egység koncepciója illúzióján keletkezett „néplapok" jórésze, jelesül a Vasárnapi Újság vagy a Magyar Nép Könyve. ,,Lapunkat — írja a Vasárnapi Újság célkitűzését ismertető JÓKAI — néplapnak neveztük, s mint értelmezte a ,nóp' fogalmat közönségünk, azt olvasóink lajstroma legjobban magyarázza, hol hazánk első grófi neveinek méltóságos címei mellett láthatók a becsületes mesteremberek, s az egyszerű földművelők nevei. Előttünk a ,magyar nép' neve összetartó kapocs, nem pedig választófal a különböző társadalmi osztályokra nézve".

9 VAJDA — láthattuk — a „szegényebb középrendnek" szánta lapját, miként 1848-ban TÁNCSICS is a „kétkezieknek", parasztoknak, munkásoknak, céhlegényeknek szerkesztette elsősorban a Munkások Újságát. Nép alatt — plebejus gondolkodásukból következően — mindketten a „kevéssé tanult sokaságot" értették, hasonlóan PETŐFihez vagy ARANYHOZ. Nép és nemzet fogalma először az önkényuralom éveiben mosódik egybe, az 1848-ban kimondott polgári jogegyenlőség következményeként, az elnyomó osztrák hatalommal szemben bontakozó nemzeti egységfront érveitől is támogatva. A nemzeti egység gondolatának Bachkorszak elején kreált koncepciója az 1857-es gazdasági válság idején zátonyra fut. A mind sürgetőbben jelentkező reális igények mellett most már ennek okából sem számít egységbontó törekvésnek pusztán a „kétkeziekhez" szólni. Az Októberi Diploma megjelente pedig az anathemizált politikai témákat is feloldja. S ha a szerkesztő — mint VAJDA is — fokozottan ügyel a népi, nemzeti érdekek szinkronban tartására, lapja működését rokonszenv kíséri. Bécs parasztot, nemest egymás ellen kijátszó törekvései ismét kísértenek, egy ilyen, „népi-nemzeti szempontú" orgánum léte tehát politikai szükségszerűség is egyszersmind. ,„Csatár' cím alatt — tudósítja elhatározásáról FALK Miksát — hetenként kétszer megjelenő politikai néplapot indítok meg legközelebb olcsó áron (8 Frt), tehát a magyar olvasóközönség legalsóbb rétege számára. Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése, de azon hit ösztönze erre, hogy ösmervén népünk szellemét, eltalálhatom a hangot józan eszéhöz, ép szívéhöz, s nem mérve magamat a magas politika tudósaihoz, mindazáltal képes vagyok felfogni azt (és ez célomhoz elég) mily magatartásra kell a nagy tömeget előkészíteni, hogy ez fölfelé imponáljon. Ám első feladat megnyerni e nagy tömeget olvasó közönségül. Ön jól tudja, hogy hazánkban vannak nagytudományú politikus írók, de ezek közt egyedül ön az, ki legszélesebb államtudományossággal, egyszersmind a népszerű irály ritka titkát is egyesíti. A ,Csatár' nem versenyez sem a ,Magyarország' sem a, P. Napló'-val. Egészen más közönsége lesz."

10 8. Magyar Sajtó. 1856. 59. sz. Budapesti újdonságok. 9. Új év kezdetén. VU 1855. jan 7., 1. sz. 10. VAJDA János levele FALK Miksához. Pest. 1861. mára 17., OSZK Kézirattár. Fond IV/935; közölve VU 1897. jan. 24., 4. sz. 469