AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Nem kapzsiság, nem erőm túlbecsülése" (Vajda János politikai néplapjáról, a Csatárról)

A félreértést — amely ellen VAJDA sohasem tiltakozott — végül a Magyarország tisztázza: „Mint illető helyről értesülünk, a Vajda János által szerkesztendő , Csatár' című népszerű politikai hírlap a női közönség igényeit sem fogja szem elől téveszteni, s a szépirodalom és bírálat körében is szándékszik csatározni, azonban divatközleményekre nem terjeszkedik, és figyelmét főleg a bel- és külpolitikai események önállólag felfogott, velős és élvezhető tárgyalására fogja fordítani. Kíváncsian várjuk erőteljes eszmemenetű és velőstollú írónk érdekes vállalatát."

3 A VAJDA szerkesztette lap programjából és első megjelent számaiból két dolog olvasható ki félre nem érthetően: a Csatár „politikai és ismeretterjesztő néplap" s mint ilyen, elsősorban ,,a nemzetnek honszeretetben leggazdagabb osztályához, a szegényebb középrendhez" kíván szólni; eszmei alapja pedig a liberalizmus, mert „ez szerezheti meg számunkra Európa rokonszenvét, mely nélkül nemhogy mi, de hatalmasabb és már önálló népek sem boldogulhatnak."

4 A szegényebb középrend, „az iparos, munkás, üzér, szóval az úgynevezett, s mindent magában foglaló polgári osztály"

5 sorsát, művelődését, előrehaladását VAJDA pályája kezdete óta szívén viseli. A néplap, a népnek szánt orgánumok szerkesztésének problémái pedig állandóan visszatérő gondjai a forradalom utáni évtized publicisztikájának.

6 A néplap szerkesztésének kérdései, a néphez szólás színvonala és határai régtől foglalkoztatták a publicista VAJDÁt is, aki — vérbeli liberálishoz illően — szinte földöntúli hatalmat tulajdonított a sajtónak. Már mint a Magyar Sajtó újdonság-rovatvezetője az 1855 novemberében megújuló Budapesti Viszhang ajánlásának ürügyén kifejti nézeteit a néplapok jelentőségót illetően: „Mi e vállalat pártolását tiszta meggyőződésből ajánljuk. A magyar nép minden, de különösen közép- és alsó osztályának, mert ily irányú s tartalmú közlöny az, mit a szellemi téren még fejletlen népünkre nézve legszükségesebbnek, legelsőnek tartunk, melynek az anyagi és szellemi előrehaladás minden ágára nézve megmérhetetlen üdvös befolyása. Mi e közlönyben a valódi népirodalom alapkövét, kezdetét látjuk, mi ha azelőtt egy évtizeddel megtörténik, már eddig a magyar olvasóközönség száma legalábbis háromszorozva lenne. Mert ilynemű jól kezelt néplap teremti olvasóközönségét úgy a tudományos, mint szépirodalmi munkáknak, ez ébreszti a nagy alvó tömeget a belső önképzés szükségének öntudatára, a sajtó nagyszerű rendeltetésének felfogására."

7 Az 1856-ban megjelent KEMÉNY—CSENGERY-féle Magyar Nép Könyvéről szólva az arányt, színvonalat és összeállítást véli, a célt tekintve eltúlzottnak. „Igen tisztes, becses, tartalmas füzet" — állapítja meg — de: „ők e folyóiratot ,népkönyvének' címezik, tehát hinni tartozunk, hogy a nép számára akarják szerkeszteni, mely név alatt a legalsó osztályt értik. Ha e népnek, mely alig tud valamit a kunyhója körén kívül eső rengeteg sokaságú, nagyobb érdekű, tudni szükséges dolgokról, ha e népnek (...) a kávéról, nyolc nagy lapon értekezünk (...) vájjon mennyit kell akkor olvasni annak a népnek, hogy példának okáért 3. 1861. márc. 13., 60. sz. Üjdonságok. 4. Szabadelvűség. Csatár (a továbbiakban: Gs) 1861. ápr. 14., 4. sz. 5. Vajda János Összes művei 6. k. Politikai röpiratok. Sajtó alá rend.: MIKLÓSSY János. Bp. 1970, 39. 1. (a továbbiakban: VKrK). 6. Vö. MIKLÓSSY János: Organum a nagyközönségért. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1972. Bp. 1975, 329-342. 1. 7. Magyar Sajtó. 1855. 136. sz. Budapesti újdonságok. 468