AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története
* 16. „Kézi kompasztom és árnyékóra" nyújt eligazítást, hogy a „kézen mi módon ismerhessék az órát" a napállás segítségével (M 4 a—N 2 a). 17. „Phisiognomia, a tagoknak állásáról való ítélet, melyből az emberek természete megismertetik" az ember jellemének külső, testi ismérvek alapján történő felismeréséhez ad tanácsot (N 2 b—C^a). 18. „De chyromantia" az emberi tenyér és főleg annak vonalai alapján történő jóslásról szól (OJb—0 2 b). 19. „A lovaknak betegségekről való orvosság" gyakorlati útmutatással szolgál beteg lovak gyógyítására (0 2 b—Pja). 20. „A sokadalmaknak rendtartása Erdélyben és némely helyen Magyarországban" hónaponként és ezen belül ünnepenként azoknak a hazai városoknak nevét sorolja fel, amelyekben országos vásárt tartottak azon a napon (Pjb—P 4 b). A kötet legvégén (P 4 a) „Conclusio" címmel kiadói utószó. A fentiekből kiviláglik, hogy a kötet tartalma rendkívül vegyes: benne a naptárra (1. és 2.), az egészségre (9. és 12.), a földművelésre (15.), a nap órájának meghatározására (16.), az állatorvoslásra (19.) vonatkozó tanácsok, természeti jelenségek (8, 11. és 14.), jellemek (5. és 17.) magyarázata, valamint a hazai vásárok jegyzéke (20.) egyaránt fellelhető. De ezeknél a gyakorlati és a tudományok akkori színvonalához igazodó eligazításoknál is nagyobb helyet foglalnak a kiadványban a legkülönbözőbb jövendölések. Az embereket történelmük minden szakaszában rendkívüli mértékben foglalkoztatta a bizonytalan jövő. Ma ezt tudományosan igyekeznek kifürkészni, és a futurológia megkísérli a várható fejlődés irányát és méreteit kitapogatni. Azonban mostanában sem kevés azoknak az embereknek száma, akik különböző, de tudományosnak aligha nevezhető fogásokkal (horoszkóp, kártyavetés, álomfejtés stb.) törekednek sorsuk jövőbeli alakulásának felderítésére. Az elmúlt századokban ezek a „praktikák" 115 még inkább elterjedtek és szinte általánosan elfogadottak voltak. Ennek tudható be az álmoskönyvek, sorsvetőkönyvek stb. széles körű elterjedtsége. Az ugyancsak a legszélesebb néprétegeknek szánt magyar csízió is igyekezett tehát sokrétű jövendölésekkel ezt a fent vázolt, mohó igényt kielégíteni. A földművelők, de általában az akkori időkben a természet által jobban veszélyeztetett és megfélemlített emberek részére sokrétű időjárási prognózist nyújtott. Ehhez alapul szolgálhattak meghatározott időszak meteorológiai tüneményei (3, 4. és 13.), vagy más természeti jelenségek (6, 7, 8. és 14.) is. Ezen kívül az emberek sorsának várható alakulására is választ kaphatott a könyv olvasója, elsősorban a születés időpontja alapján (4. és 10.). Ezzel szoros összefüggésben az emberek természetének jövőbeli alakulása is nagyon foglalkoztatta a kor emberét, így a kötet erről ugyancsak tartalmazott részeket (4, 10, 12, 17. és 18.). De jutott még hely a kiadványban a jövőben leghelyesebb magatartásra vonatkozó tanácsokra is (10. és 12.), mint amilyen, hogy bizonyos tevékenység (pl. a házépítés megkezdése), mely időpontban a legalkalmasabb. 115. Érdemes itt megjegyzni, hogy a 16 — 17. század magyar nyelvében a „praktika" szóval jelölték a kalendáriumoknak jövendöléseket tartalmazó, gyakorlati, ún. prognosztikon részét. A kolozsvári kötet címének második szakasza így utal erre: az ég járásának és csillagoknak különb-különb természetének folyásából való Practica. 288
