AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története

Az 1592. évi kolozsvári csizió forrásai Jogosan felmerül ezek után, hogy vajon e kolozsvári kiadás eredeti alkotás-e, ill. ha nem, úgy mely munka, vagy munkák tekinthetők forrásnak. A kérdés első felére választ ad magának a magyar csíziónak címlapja és a szöveg utolsó bekezdése. Az előbbi alapján ,,a könyvnyomtató által magyarra fordíttatott", míg az utóbbiban, a „Conclusio"-ban ,,Én ezt a könyvecskét a német írásból szóról szóra magyar nyelvre fordítottam, és abból a régi atyáink tartások szerint kiadtam" szöveg olvasható. Forrását WEGER Imre ezek-után joggal kereste a német nyelvterületen. Itt azt azután a Temporal elnevezésű és REGIOMONTANUSnak tulajdonított műben vélte felfedezni.

116 WEGER a kolozsvári Cisio-t azonosnak vette a 17—19. században e cím alatt megjelent munkával. Ez azonban, amint ennek részletes kifejtésére a későbbiekben még sor kerül, nem helytálló, így következtetése is téves. A műfaj, amelybe a magyar csízió is beletartozik, a 16. századi német nyelvterületen igen sokrétű és gazdag volt: a kor tudományos színvonalának megfelelő csillagászati munkáktól a parasztok részére készített, igénytelen időjárási jóskönyvekig terjedt spektruma. Sajnos a szétágazó, de ugyanakkor egymást sűrűn átfedő művek sokaságában nem sikerült rátalálni olyan kiadványra, amelynek egyszerű fordítása lehetne a kolozsvári csízió. Könnyen lehet, hogy ilyen egyetlen eredeti nem is volt, hanem több, különböző német népkönyvből merítve egyénien kialakított összeállítás a kolozsvári Cisio. Erre több jel is utal. Az egyik ezek közül a kiadvány végén álló vásárnaptár, amely elsősorban Erdélyre és részben az ún. királyi Magyarországra vonatkozik. Ez mind formájában, mind témájában jellegzetesen hazai összeállítás. A korabeli és csupán egyetlen évre készült kalendáriumaink sűrűn tartalmaztak hasonlót, míg a különben forrásként számításba vehető és általunk megismert német nyelvű könyvek egyike sem. Hasonló a helyzet az ezt a „Sokadalmak rendtartása"-t (20.) megelőző, ,,A lovak betegségéről való orvosság" (19.) c. résszel is. WEGER e fejezetet a magyaroknak a lovak iránti és Európa-szerte közismert előszeretetéből eredeztette.

117 Valóban, a hasonló jellegű német kiadványokban ilyen témájú fejezet sem volt fellelhető. Jogosnak tűnik tehát annak feltételezése, hogy e két utolsó fejezet — természetesen az utószónak szán ,,Conclusio"-val együtt — a kolozsvári szerkesztés egyéni toldaléka. A fentiekben előadottakat megerősíti a kolozsvári csíziónak a korabeli német nyelvű és hasonló jellegű irodalommal történt összevetése. E művek kusza szövevényében az eligazodáshoz első iránymutatásul a kolozsvári könyv címének utolsó szakasza, vagyis a „magyar planétás könyv" szolgálhat. A német asztronómiai és asztrológiai művek sorában (a tudomány akkori állása alapján e két fogalom ugyanis alig választható szét,

118

) a 16. század második negyedében tűntek fel a planétáskönyvek.

119 A legfontosabb ezek közül: Das Planet Buch. Von 116. Regiomontanus és a népnaptárak. Bp. 1937. 53. 1. — Ennek nyomán ugyanígy RMNY 684 is. 117. Vö. 116. jegyzet 54 — 55. 1. 118. Közismert, hogy pl. a nagy asztronómus és matematikus, Johannes KEPLER (1571 —1630) is sokat foglalkozott asztrológiai horoszkópok készítésével. 119. A bolygóknak az asztrológia rendkívüli jelentőségű, az egyes emberek és egész embercsoportok sorsát meghatározó szerepet tulajdonított. így nem csodálható, hogy a bolygó szó latinos alakjának, a planétának a magyar nyelvben másik értelme is van. Ez a jóslatot tartalmazó cédula, amelyet kis állattal (papagájjal, tengeri malaccal stb.) húzattak a sorsuk alakulására kíváncsi, naiv emberek. 19 OSZK Évkönyve 289