AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon 1949—1960

11-én keletkezett. A Népkönyvtári Központnak az 1953. évi munkáról szóló beszámolója a következőket tartalmazza: „A gyűjtőraktárakban tárolt anyag egészében szétválogatást nyert. — A munka megkezdése óta 4 548 298 kötet. —"

62 A későbbi felméréseknél

63 — amikor már a vidéken begyűjtött és a tájrak* tárakban tárolt könyvanyag egészében Budapesten volt — ezt a számot 4 500 000 könyvtári egységre kerekítetten tekintettük úgy, mint a tulajdonképpeni nemzeti tulajdonba került könyvanyag mennyiségét. A NEMZETI TULAJDONBA VETT KÖNYVANYAG FELHASZNÁLÁSA Az első évek A nemzeti tulajdonba vett könyvanyag szervezett — elvileg megalapozott és szabályokban rögzített feldolgozására és szétosztására esak 1953-ban, azt követően került sor, amikor e munka vitelét a Népkönyvtári Központ vette át. Helyesebben, ezt egy olyan időszak előzte meg, amely már a könyvanyag begyűjtésével párhuzamosan indult meg, és éppen ebből következően nem is nyújthatott megfelelő megoldást. 1949 — Az OKK sikertelen duplumcsere-akciójából kényszerűen kialakult fölöspéldány-csoport kezdettől fogva arra törekedett, hogy a beérkező könyvanyaggal lépést tartva, a használható könyveket az igénylő könyvtárakhoz továbbítsa. 1949 folyamán 24 ezer címet jegyzékeltek (szerző, cím, egyes esetekben kiadási év) és 95 könyvtár között 18 606 kötetet osztottak szét. A beáramló könyvmennyiség azonban ennél nagyobb volt és megkezdődtek a krónikussá váló raktárgondok. A csoport előbb a Ráth György Múzeumban volt, majd a Szentkirályi utca 7. alá költöztek, onnan a Pedagógiai Főiskola Cukor utcai épületének alagsorába, később a Guszev u. 1. alatti épület üzletsorának egy részébe. 1950 — Nagyobb szervezettséget kívántak adni a munkának. A szétosztásra alkalmas könyvanyagot már 36 szakcsoportra bontottan ajánlották fel 160 könyvtárnak. A szétosztásra alkalmatlannak ítélt könyvanyagot pedig egyetlen jegyzékbe foglaltan csak az OSZK-nak és a Munkásmozgalmi Intézet Könyvtárának mutatták be, s amit azok nem igényeltek, átadták ipari felhasználásra. „A munkát az a jószándék jellemezte, hogy minél rövidebb idő alatt minél több könyvet küldjenek ki. Ezt [azonban] nem sikerült megvalósítani, részben személyzet- és helyhiányában, részben [azért], mert a nem igényelt műveket, amelyek száma jóval nagyobb volt, mint az igényelteké, kétszer, jobb anyag esetén többször is jegyzékel[ni kellett, ami a munkát fent nem tarthatóan lelassította]."

64 1951 — A teljesítmény növelésére (miután a szerzetesi könyvtárak anyagának begyűjtése már megindult és a raktárak telítettsége nőttön-nőtt) bevezették az anyagnak gyorsított szétosztását. A könyvanyagot 20 szakcsoportra bontották, a könyvtárakat pedig helyszíni válogatásra hívták ki, akik az igényelt könyveket 62. OSZK-KEO/18. 63. 1958-ban, 1960-ban és azt követően több alkalommal. Ezek a raktári felmérések minden esetben köbméterben történtek, amelyből az anyagféleségek szerinti átlagszámokkal állapították meg a könyvtári egységek hozzávetőleges számát. Ugyanis a gyakorlatban művenként/kötetenként való számolás csak a feldolgozásnál és a szétosztásnál lehetséges. 64. NK Krónika. 4. 1. 247